Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

39 kivett 900 frt azonban, habár a könyvecskét a kamatok kivétele czéljából felperes adta is át B. L. könyvelőnek, felperesnek be nem számitható és az általa betett összegből le nem vonható, mert B. L. a kivett összegeket nem mint felperes megbízottja, hanem mint takarékpénztári tisztviselő jegyezte be a kiadási rovatba s habár a pénz felvétele után a kezében maradt könyvecskében az PI betűt eltörölte is, a pénznek jogellenes kifizetése nem ennek folvtán történt, hanem az által, hogy noha a kiadási rovatban a betűs összegtől eltéröleg, a számmal kiirt összegek 300 frttal csekélyebb összeget mutattak, ezen szabálytalanság daczára a könyvecskét nem csak B. L. könyvelő, de a napibiztos és pénztárnok is aláirta, holott pedig ezeknek figyelni kellett volna arra, hogy a betűs és számmal bejegyzett összegek egymással megegveznek-e.: s tapasztalván a különbséget, kötelességük lett volna azt azonnal felderíteni és a kifizetést megakadályozni. De ettől eltekintve, kétségtelen, hogy ha alperes takarékpénztár minden üzleti napon, mint azt tennie kellett, vagy legalább az üzleti könyvek félévenkénti bezárásánál a bevételi és kiadási naplókat a főkönyvbe történt bevezetésekkel összehasonlítja, ki kellett volna derülni annak, hogy B. L. 1SS0 július 2-án, 1881 január 3 án a betéti könyvecskébe beirt és magának megtartott 300 frtos összegek kiegyenlítése végett két ízben 300 frtot iktatott be a főkönyvbe felperes javára betét gvanánt, holott az ezen összegeket be nem tette, a mennviben ily betétek sem a bevételi naplóban, sem felperes betéti könyvecskéjében elő nem fordulnak, mit alperes is beismer, különben, ha az érintett álbetétek valódiak lennének, a qoo frtnak kifizetését meg nem tagadhatta volna. Mindezeknél fogva, tekintettel arra is, hogv a betéti könyvecskében előforduló törlések és hamisítások oly szembeötlő módon eszközöltettek, miszerint azok csekély figyelem mellett, a másod és harmadszori kifizetésnél észrevehetők voltak, kétségtelen, hogy a csalás a könyvek helytelen kezelése és lezárása mellett, a köteles gondosság és figyelem elmulasztása által vált lehetségessé s az ebből eredett kárt felperes, ki pénze kezelését bizalommal és megnyugvással bizta a takarékpénztárra, viselni nem tartozik s joggal követelheti, hogy alperes a tőle elvont 900 frtot és annak kamatait kifizesse, minélfogva mindkét alsóbirósági ítélet meg-