Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

4 Indokok: Vádlott előadásából s Á. M. J. ágyasa B. T. vallomásából bebizonyult, hogy 1885 január 25. napjának délutánján nevezett A. J. a vádlott társaságában Lipótfáról a szigetvári országos vásárra tehénvásárlás czéljából 60 írtnak magához vétele mellett megindult, azonban útközben a béczi erdő szélén a szemle- s bonczjegyzökönyvek tanúságaként erőszakosan és pedig késszurás'ok által életétől megfosztatott; a gyanúba vett s a csendőrség által elfogott vádlott a vizsgálat s végtárgyalás folyama alatt is azt állitotta, hogy ö útközben Á.-val azon okból, mert ez neki a még 1884. nov. havában általa kölcsönzött 5 frtját ismételt kérésére sem adta meg, szóváltásba keveredett, hogy azonban a szóbeli czivódás miként ment át a tettlegességbe s A.-nak halálos sérelmezésére, vádlott előbb a csendőrség, utóbb a vizsgáló biróság s végül a végtárgyaláson eszkö. zölt kihallgatáskor lényegesen eltérő vallomást tett. A csendőrség előtt beismerte ugyanis, hogy A.-t legelőbb bottal főbe verte, utóbb pedig annak késével ő támadta meg s szúrta le, ellenben a vizsgáló biróság előtt s a végtárgyaláskor már azt állítja, hogy a szóváltás után ő A.-nak csak alfelére ütött, s ezért ez őt egy nagy konyhakéssel ismételten megtámadta, s ily előzmények után a megtámadó kezeiből kicsavart késsel követte ö el a halálos sérelmezést, — azt ellenben ugy egyik mint másik vallomásában következetesen állítja, hogy nem volt czélja A.-t pénzétől erőszakkal s jogtalanul megfosztani, s már el is távozott az általa leszúrt A.-tói, midőn eszébe jutott, hogy tudomása szerint A.-nál pénz levén, nehogy ezt egy harmadik vegye el, a már haldokló birtokából ezt ö vette kezéhez. Tekintve, hogy vádlottnak azon állítása, mintha ö az emberölést megtámadott s mintegy védelmi helyzetben követte volna el, részint a szemlejegyzőkönyv felvételénél jelen volt csendőrök, s Bécz község birájának, részint B. T. tanúnak vallomásával megczáfoltatott, mert ezek előadásából felderült, hogy azon nagy konyhakés, melyről vádlott azt állitotta, hogy Á. kezéből kiragadta, s ennek leszurása után azonnal eldobta volna, a tett helyszínén feltalálható nem volt, de az ott nem is lehetett, mert A.-nál csak kis zsebkés levén, a lakásán létezett egyetlen konyhakés pedig a bűntett elkövetése után ott még megvolt. — Ezekből folyólag a