Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)
152 Ezekhez képest a kir. Curia a kérdéses tudomásvétel időpontjának csak azon napot találja tekinthetőnek, melyen az indítványozásra jogosított oly tények és körülmények fenforgásáról értesült, melyekből azt, hogy a vonatkozó cselekmény a büntető törvénybe ütközik, alaposan következtethette. Ilyen értesülést azonban Sch. J. még 1882. évi május hónapban nyert, midőn t. i. egy tudakozó intézetnek H. alatti közle ményét, melyben vádlottnak viselt dolgai és viszonyai a legkedvezőtlenebb színekben ecsetekéinek, kapta; tekintve, különösen, hogy azon tudakozódást Sch. F. maga eszközöltette, következőleg elég oka volt annak tartalmában megbízni. Ezeknél fogva az alsóbb bíróságok helyesen szüntették meg a vádlott ellen Sch. J. elkésett indítványára megindított eljárást. K. Oszkár esetét illetőleg H. Róza és Z. Manó tanuk bizonyították, hogy vádlott czipők vásárlásával és eladásával valóban foglalkozott. Abban tehát, hogy vádlott olyan áruk szállítására nyilvánosan ajánlkozott, ravasz fondorlat és mások megkárosítására irányzott szándék ép oly kevéssé ismerhető fel, valamint nem lehetne csalásról szó azon esetben, ha vádlott a K. Oszkár megrendelése folytán annak czipőt küldött volna ugyan, azonban olyant, mely nem az ő 'a vádlott) állítólagos gyárában, hanem egy harmadik személy műhelyében készült. Ehhez képest az sem állapítja meg a büntetendő csalás ismérvét, hogy vádlott magát világszerte gyárosnak hirdette s ez alapon reclamot csinált a végre, hogy a másoktól mérsékeltebb áron vásárolt czipöket nyerességgel eladhassa ; hasonló szédelgés a forgalmi életben mindennapi dolog, mely mint minden hazugság, az erkölcsiség szempontjából bizonyára kárhoztatást érdemel, de melynek mégis más mint a dolus civilissel párosult felelősség nem tulajdonitható. Ellenben vádlottnak azon cselekedete, hogy a nem létező gyártmányai kidicsérése folytán K. Oszkártól kapott 11 bírod, márkát elköltötte a nélkül, ho?y a nevezett megrendelőnek bármi egyenértéket küldött volna, a büntetendő sikkasztás ismérveit kimeríti és azért öt ennek vétségében kellett bűnösnek ítélni.