Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

149 xnénvt nem vártak és mert módjukban volt a küldeményt el- vagy el nem fogadpi : a mennyiben a postahivatalnál igen könnyen győződhettek volna meg arról, hogy itt vádlott részéről egy fogás­sal állnak szemben, mely elöl, ha saját ügyeikben csak közönsé­ges figvelemmel járnak el, könnyen menekülhettek volna, és igy vádlottnak ezen cselekményeiben ravasz fondorlatot megállapítani nem lehetett, annyival is inkább, mert vádlott fogasokat, tehát nem értéktelen tárgyakat küldött panaszosoknak. Vétkesnek volt vádlott kimondandó K. Béla kárára elköve­tett, a Btk. 379. §-ába ütköző és 380. §-a szerint minősülő csalás vétségében azért, mert vádlott maga beismerte, hogy K. Bélának K. M. pecséttel ellátott szállítólevéllel 8 frt utánvét mellett foga­sokat, illetve oly tárgyakat küldött, melyeket K. Béla meg nem rendelt és panaszosnak ez által 8 frt erejéig kárt okozott; vád­lottnak azon védekezését, hogy az általa küldött fogasokat K. Béla számára nála egy Rosenfeld vagy Rosenbaum nevü ügynök ren­delte volna, tekintve, hogy vádlott ezen állítását legkisebb adat­tal sem képes támogatni és tekintve azon körülményt, hogy ez ügynök feltalálható nem volt, tekintetbe venni nem lehetett; mert vádlott beismerésével K. Béla, K. Manó és K. Mór eskü alatti vallomásával beigazoltnak vétetett azon körülmény, hogy vádlott ravasz fondorlatának keresztülvitele czéljából elkérte K. Mór pecsétjét, miután K. Manó üzletében, a hová vádlott járatos volt és naponként megfordult, kileste azt, hogy K. Béla K. Manónál 9 frt értékű czipőt rendelt és a czipőre 1 frt előleget is adott; az elkért pecsét segélyével pecsételte be a fogasokat tartalmazó K. Béla által kiváltott küldeményt és igy K. Bélát ravasz fondor­latával tévedésbe ejtvén, panaszosnak ez által 8 frt 51 krajczár­kárt okozott. Bűnösnek volt vádlott kimondandó a F. Tamás kárára elkö­vetett s a Btk. 355. §-ába ütköző és 356. §-a szerint minősülő sik­kasztás vétségében azért, mert maga beismerte, hogy F. Tamásnak egy 1845. évi 1908. sz. badeni nagyherczegségi sorsjegy-igérvényt adott el 30 márkáért, mely Ígérvény alapján panaszos a sors­jegy /20 részére a tulajdonjogot megszerezte : beismeri vádlott azt is, hogy ezen sorsjegyet eladta, még pedig F. Tamás tudta és •beleegyezése nélkül: sikkasztásnak volt minősítendő vádlottnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom