Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

I2Ó delkező végrendeletének tétele után két nap múlva elhalálozott, ennélfogva a végrendelet tételéhez e czélból meghívott Cz. Lajos, N. Ferencz, K. József és F. Márton tanuk előtt szóbelileg tett C. alatti, a feledékenységtőli megóvás czéljából, Cz. Lajos egyik végrendeleti tanú által Írásban foglalt végrendeletet ugyanazon törvényczikk 31. §-a értelmében érvényesnek kimondani s annak folytán felpereseket keresetükkel elutasítani kellett, stb. (1884. évi január 13. 9136. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság Ítélete megváltoztattatok, a D. Mari által 1882. márcz. 6-án alkotott végrendelet érvénytelennek nyilvánittatik, felpereseknek örökösödési joguk a szegedi 7491. és 16579. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra megítéltetik, s köteles alperes tűrni, hogy felpereseknek tulajdonjoguk egymás közt egyenlő arányban a fentebbi ingatlanra bekebeleztessék. Ebből kifolyólag megítéltetnek felperesek részére, az emiitett ingatlannak a zár alá hasznai . . . viselésére mellett . . . megfizetni. Indokok: Előre bocsáttatik, hogy alperesnek a periratok beadása, sőt a bizonyítási eljárás befejezte után 1884. évi 3824. sz. a. beadott kérvénye, melylyel védelmét egészen uj alapra fektetni szándékozott, többé tekintetbe vehető nem volt s igy az első bíróság szabálytalanul járt el, midőn ezen kérvény alapján további eljárást rendelt. Ha egyébként az örökhagyó kiváltságos magánvégrendelet készítésére jogosítva lett volna, az alperes e részbeni védelmét kellő időben előterjesztette is, a C. alatti végrendelet érvénynyel nem birna, mert az 1876: XVI. tcz. 27. §. és következő §-a számára és minőségére nézve nyújtottak kedvezményt és igy a törvénynek egyéb intézkedései a kiváltságos végrendeletnél is, alkalmazandók. A C. alatti végrendelet azonban sem az örökhagyó által aláírva vagy kézjegygyei ellátva, sem az 1876: XVI. tcz. 5. és 6. §-aiban meghatározott bizonyitványnyal (záradékkal) ellátva nincs és igy érvényes Írásbeli végrendeletnek nem tekinthető; mint szóbeli végrendelet pedig el nem fogadható ; mert a tanuknak vallomása alapján határozottan megállapítható, hogy az örökhagyónak akarata írásbeli magánvégrendelet alkotására irányult, az 1876. XVI. tcz. 19. §-a szerint pedig az irásba foglalt és az írásbeli magánvégrendeletre előszabott, alaki