Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

295 Indokok: Alperes szentbenedekrendi apátság az 1868: 54. t. cz. 98. §-a értelmében illetékességi kifogást nem tévén, az elleniratban használt ezen kifogása mint elkésett birói figyelembe vehető nem volt, miután pedig felperesek ezen keresetöket tulajdonjog megitélése iránt tették folyamatba és a telekkönyvi előjegyzés igazolása csak a tulajdonjog megítélésének következménye lett volna, ez okból jelen per telekkönyvi ügynek tekinthető nem lévén s igy a prts. 53. s. 14. §-ának esete fen nem forogván, a kir. tvszék illetéktelensége hivatalból sem volt kimondandó. Mert a magyar-nyugoti vasút részére II. r. alperesnek a Kis-Czell város határában levő ingatlanaiból kisajátított részre vonatkozó jogügyletek létesítésére a peres felek beismerése szerint M. Pál ügyvéd bízatott meg, s pedig felperesek által valódiság tekintetében kétségbe nem vont meghatalmazással; következőleg nevezett meghatalmazott megbízási körét és az általa létesített jogügyleteknek a megbizó alperesre nézve is kötelező voltát is ezen meghatalmazás szabályozza. Ezen meghatalmazás világos szövege szerint M. Pál ügyvéd a magyar nyugoti vasút által a kisajátítási jegyzőkönyv szerint kisajátított és nem egyéb birtokrészek eladására lett meghatalmazása s ugy eljárási köre érvényesen csakis a kisajátított birtokrészletekre vonatkozhatott s megbízása terjedelmét is csak azokra vonatkozólag lehetett megállapítottnak tekinteni még azért is, mert II. r. alperes a per során tagadásba vonta, hogy M. Pál ügyvédet hivatali elődje a kisajátitottakon kívül még egyéb birtokrészletek eladására is meghatalmazta volna, és ezen tagadás elle nében a tanukép kihallgatott M. Pálnak, mint saját tényében forgó tanúnak azon vallomása, miszerint II. r. alperes hivatali elődje a kereseti birtokrészletek eladását kívánta, annak elárusitására őt szóval is meghatalmazta, szemben a részére adott Írásbeli meghatalmazással még félbizonyitékul sem fogadható el, és miután felperesek maguk sem állítják, hogy I. r. alperes czég megbízottja a szerződés létesítésekor II. r. alperes hivatali elődjével személyesen érintkezett volna, felperesi részről egyéb alkalmazható bizonyíték felhozva nem lévén, nevezett meghatalmazottnak az 1. sz. alattin tul terjedő megbízatása beigazoltnak nem tekinthető.