Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)
5« végrehajtották. Hogy pedig sértett ezen ravasz fondorlatu cselekménye által tényleg kárt is szenvedett és vádlottak cselekménye által nyilván csupán jogtalan haszon szerzésére és károsításra irányozva volt, igazolja azon körülmény, hogy csak a tettesek véletlen felfedezése által sikerült a sértett félnek a kár megtérítését kieszközölni, — mely részben csupán a szóbelileg megállapított lejáratidő után huzamosb idő elteltével a bünper hatása alatt sikerült — és nyilván sértettnek utánjárási költségei is okoztattak. Igazolja azon megilletődés, melyet a tanuk sértett fél általi felfedezésekor vádlott személyén észleltek. Ennélfogva tekintve, hogy vádlottak egy akarati elhatározásán alapuló ezen cselekményeinek végczélja ugyanazon eredmény elérésére volt irányozva, vádlottak cselekménye még a btk. 96. §-a szerint önálló minősítést alkotó külön büntetendő és összbüntetés alá vonandó tárgyi bűnhalmazatot nem képez. Vádlottak tehát csupán a btk. 95. §-a szerint a magánokirathamisitásnak és csalásnak a btk. 379., 380. 401. és 402. §§. szerint meghatározott és minősülő vétségeinek eszményi halmazata miatt bűnösöknek voltak kimondandók stb. (1884. decz. 29. 28685. sz. a.) A kir. Curia: Tekintve, hogy az iratoknál levő eredeti váltón a kötelezett összeg kitéve és a váltó aláírva van, tehát a szóban álló magánokmány a váltó törvényes lényeges kellékeivel bir; tekintve továbbá, hogy vádlottak beismerték, miszerint a váltón foglalt idegen neveket ők irták alá : kétséget nem szenved, hogy ennek kiállítása által a váltóhamisítást vádlottak elkövették ; ennélfogva a cselekmény-minősítést illetőleg mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik, vádlottak a btk. 401. §-ába ütköző s 403. § 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettében mondatnak ki bűnösöknek s ezért habár az őket terhelő bűncselekményre az életbe lépett B. T. K.-ben meghatározott szabadságvesztés tartama, a régibb büntető gyakorlat szerint, súlyosabb, illetve hosszabb tartamú lehetett, figyelemmel mégis arra, hogy a cselekmény elkövetése idejekor a büntetés alkalmazása minimum által korlátozva nem volt, a Btk. 2. §-ának alkalmazása mellett V. János büntetése 1 havi fogházban, B. Máriáé pedig egy heti fogházban szabatik ki.