Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

20 kitetszőleg feltétlenül elengedett, s a mely a kereset tárgyát képezi, felperes részére előbb ugyan csak feltétel mellett, később azonban annak daczára, hogy felperes a részéről kikötött feltételt teljesítette volna, megfizetni Ígérte; ezen ígéret azonban marasztalás alapjául még sem szolgálhat, mert ez csak akkor emelkedett volna kötelező jogviszonyra, ha azt felperes elfogadta volna. Minthogy azonban felperes keresetét arra, hogy az ígéretet elfogadta, nem alapította, de hogy ez nem történt, épen a felperes által B. alatt csatolt könyvkivonatból tűnik ki, mely szerint a kereseti összeget már 1881. január i-én, tehát az ígéret megtörténtének bizonyítékául felhozott s 1881. július 10-én kelt D. alatti levélnek kiállítása előtt jóval előbb alperes terhére irta; s minthogy e szerint peres felek közt a felperes által állított értelemben szerződés nem létesült: annálfogva alperesnek a szóban forgó Ígéretből származhatott kötelezettsége annak el nem fogadása által megszűnt s a kérdéses Ígéret felperes részére követelési jogot meg nem állapit. (1884 június 20. 13817. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok : A perbeli adatokból kétségtelen, hogy midőn peres felek a köztük fennállott alkalmi egyesülésből kifolyólag felperes által adott előlegekre és az A. alatti számla szerint egyedül alperes terhére irt 20,000 frt veszteségre (különbözetre) nézve alperes atyjának közbenjöttével összeszámoltak, köztük oly egyesség jött létre, melynélfogva felperes az A. alatt kitüntetett követelésből 8000 frtot feltétlenül elengedett, alperes pedig atyja által kötelezte magát a hátralevő 49409 frt 49 krt felperesnek megfizetni. Midőn felperes az egyességileg megállapított fenebbi összeg utolsó részletét megkapta, 1876. november 5-én kelt 2. 7. alatti levelében kijelentette, hogy az elszámolás eredménye ki van egyenlítve és hogy neki a 8&00 frtra nézve jogos igénye többé nem lehet; egyszersmind ennek kapcsán a szerződésnek alperes által aláirt példányát, valamint az alperes atyja által az egyességi 49409 frt 49 krra vonatkozólag kiállított kötelező nyilatkozatot alperesnek visszaküldötte. Ezzel az alkalmi egyesülésből származott felperesi igénvek teljesen kiegyenlittetvén, a kérdés csak az, hogy később alperes vállalt-e a már végérvényesen elengedett