Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

21 Sooo frt megfizetésére oly határozott, és feltétlen kötelezettséget, melynek alapján a fizetésre bíróilag szorítható volna. Felperes ily kötelezettséget az illetékességi kérdés tárgyalásánál D. alatt felmutatott, 1881 július io-én kelt alperesi levéllel és a válaszban az iránt kinált föesküvel kiván bizonyítani, hogy alperes azon kötelező ígéretet tette, miszerint a kereseti 8000 frtot megfizeti, mihelyt ezt vagyoni viszonyai megengedik. A D. alatti levélben tett ígéret természete és hordereje azonban csak kap csolatban a 2. •/. alatti levélben felperes részéről nyilvánított kívánsággal bírálható el alaposan. A 2. V. alatti levélben felperes annak kijelentése után, hogy az elengedett 8000 frtra jogos igénye nem lehet, hivatkozik alperes becsületére, jó hírnevére, fiatal korára és azon kérelemmel fordul hozzá, hogy kártalanítsa öt a 8000 frtra nézve valami módon annyival és akkor, a menynyivel és mikor ö akarja, egyszersmind biztosítja alperest, hogy a kárpótlásul adandó értéket nála és a Russó háznál bőven megkeresi. Hogy alperes ezen levélre adott válaszában a 8000 frt megfizetését feltétlenül meg nem Ígérte, hanem a kártalanítást csak azon mérvben és megszorítással helyezte kilátásba, a mint az tőle a 2. 7. alatt levélben kéretett, azt felperes perirataiban beismeri, de az a 3. 7. alatti levél tartalmából is kitűnik. Határozottabb és kötelezőbb ígéret azonban a D. alatti levélben sem foglaltatik. Ezen levelet ugyanis alperes akkor irta, midőn a levélben foglalt kijelentése szerint is már szép tökét szerzett volt és ezen levélben is a kártalanítást, de csak csekélyebb részletekben akkorra helyezi kilátásba, a midőn még szaporítandó tőkéjéből valamit nélkülözhet. Miután tehát jelen esetben a kiegyezés folytán bíróság utján nem érvényesíttethetett igényről van szó és ezen igény kártalanítására nézve pedig alperes a D. alatti levélben, ugy a kártalanítás idejének mint mérvének meghatározását egészen magának tartotta fen, ezen D. alatti levélben foglalt Ígéret oly kötelező nyilatkozatnak, mely per utján érvényesíthető volna, nem tekintethetik. A felperes által kinált föesküvel bizonyítás megengedhető nem volt, mert a főesküt felperes a D. alatti levéllel kapcsolatban kínálta, azt, hogy alperes a levélen kívül valamely kötelező Ígéretet szóval tett, s ezen ígéret a D. alatti levélben foglaltnál hatá-