Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

121 'következtében s pillanatában rogyott össze és lelte halálát ; mert vádlott maga is beismerte, hogy megsebeztetése visszatorlásául K. Istvánt egyszer megütötte, az orvosi látlelet pedig igazolja, miszerint K. István hulláján csupán egyetlen sértés, mely feltétlenül halálos volt, észleltetett; ekként lehetősége is teljesen ki van zárva annak, hogy a halálos ütés vádlotton kivül más által ejtetett volna. Vádlottnak azon felhozott védekezését, hogy a verekedés kezdetén K. István által kezein megsértetett, mely megsebzését az iratok mellé csatolt orvosi látlelet és vélemény csakugyan igazolja is, és hogy ezen jogtalan megsértetése következtében, bortól felhevült kedélyállapota legmagasabb fokra felingereltetvén, ennek hatása alatt visszatorlásul mért egy ütést K. Istvánra, elfogadni kellett, mert ezen állitásnak ellenkezője tanuk vallomásaival begyőzve legkevésbbé sincsen ; K. Mór azon tanúvallomása által pedig, hogy K. Istvánnál egy kis fejsze, K. I. szerint •egy kés is volt, nagyon valószínűvé tétetik annál is inkább, miután M. Remus tanú meg azt vallja, hogy a czivakodás kezdetén K. István a mellette ülő társát megérintve, figyelmeztette az asztal alá helyezve volt ütő eszközökre, melyeknek szükség esetén hasznát vehetik. Ekként vádlottat, tekintettel arra, hogy ellenében azon körülmény, mely szerint K. Istvánt szándékosan ölte volna meg, sem a vizsgálat, sem a végtárgyalás folyamán megállapítható nem volt, a btk. 279. §-a szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének vádja alól felmenteni ; ellenben tekintettel arra, hogy vádlottnak ezen elkövetett sértése következtében K. István halála idéztetett elő, a btk. 306. §-a súlya alá eső és a 307. §. 2. bekezdése szerint büntetendő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kimondani kellett, stb. (1884 aug. 27. 2976. sz. a.) A budapesti kir. tábla: A kir. törvényszék Ítéletét a btk. 311. §-ára való hivatkozással, hogy miután egy és ugyanazon cselekmény miatt felmentésnek és marasztalásnak helye nincsen, ítélete rendelkező részének a szándékos emberölés alól való felmentést tárgyazó részét mellőzi, egyebekben felhozott indokainál fogva helybenhagyja. (1885 jan. 12. 31221. sz. a.) A kir. Curia: Tekintve, hogy L. Remus a közvádló kir.