Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

109 a gazdasági felszerelésre, tulajdonára és a hagyatéki terhek összegére és mennyiségére nézve foglaltatik, a leltár felperesre nézve nemcsak kifogástalan bizonyítéknak, hanem kötelező erejű okiratnak tekintendő ; tekintve továbbá, hogy felperes kívánatára a hagyatéki cselekvő vagyon a jelen per során megejtett birói becsű utján perrendszerüen felbecsültetett és csak 1045 frt 42 krral becsültetett többre, mint a hagyatéki leltározás alkalmával s igy a becslés ellen tett felperesi kifogás alaptalannak bizonyult; tekintve továbbá, hogy felperes keresetét a leltár kiigazítására egyáltalán nem irányítván, mindent, a mit válasziratában és még bővebben a póttárgyalásnál arra nézve felhozott, hogy a Sz. István I. r. alperes tulajdonában és birtokában levő gazdasági fundus instructus a leltárba felvétessék és felbecsültessék, ezen perben a leltárban foglalt s a leltározásnál nem kifogásolt erre vonatkozó részre való tekintet nélkül és birói figyelembe annál kevésbbé jöhetett, mert a póttárgyalásnál alperesek által csatolt 1. sz. a. szerint ez iránt felperes külön pert folytat. Tekintve továbbá, hogy a fenebbiek szerint annak idején nem kifogásolt leltár tartalma ellen felperesnek kellett volna bizonyítani, hogy a leltárba felvett 1 — 26 tétel alatti terhek fenállanak-e vagy sem ? és a leltári terhek tekintetében I. r. alperes által leteendőnek kinált föeskü a pts. 221. §-a értelmében már azon okból sem volt bizonyítékul alkalmazható, mert a leltári terhek fen vagy fen nem állása iránti bizonyítás más módon is eszközölhető lett volna, mint eskü által, sőt a perdöntő ténykörülmények kellő bizonyítást a kinált eskü által sem nyertek volna ; tekintve tehát, hogy ezek szerint a hagyatéki leltár tartalma az ujabb becsű által kiegészítve helyesnek és fenállónak volt elfogadandó és ebből az tűnik ki, hogy a hagyatéki vagyon terhei annak becsértékét jóval meghaladják; miből — felperes az ellenkezőjét nem bizonyítván — következtethető, hogy a hagyatéknak tiszta jövedelme, melyből a felperest gyermekeivel egyforma rész illetné, nincs ; különösen pedig nincs annyi tisztajövedelme, hogy abból "/4 rész gyanánt akár 5000 frt, akár 3000 frt jutna a felperesnek, mit bizonyítani látszanak a felperes által a póttárgyalásnál 4—6. sz. a. becsatolt, de felperes észrevételei folytán szabályszerű tárgyalás alatt 1879—1882. évi zárgondnoki, számadások is.