Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

110 Tekintve végre, hogy a póttárgyalás során az is ki lett tüntetve, hogy a hagyatéki javakat Sz. István I. r. alperes mint bíróilag kirendelt zárgondnok számadás terhe mellett házilag kezeli, hogy azok jövedelmét a hagyatéki terhek törlesztésére, illetve ezek kamatjaira fordítja és hogy a még bíróilag el nem birált zárgondnoki számadások szerint a kiadások a bevételeket túlhaladják, ez irányban azonban mindaddig, míg a számadások, melyek ezen kir. tsznél tárgyalás atatt vannak, birói Ítélet által el nem biráltatnak, e számadásokból kifolyólag bizonyíték elő nem állitható és a mint a számadásokból az tűnik ki, hogy van tiszta jövedelem, ez az örökösök beismerése szerint is V4 részben a felperest illetné meg: mindezen okok alapján felperes a háztartási szükségletek és az évi 5, illetve 3 ezer forint jövedelmi résznek kiadása iránt támasztott keresetével elutasítandó volt. Az pedig, hogy a hagyatéki terhek kielégítésének felperes igényeit is meg kell előzni, magából a végrendeletből is kitűnik. Azon felperesi, a jegyzőkönyvi tárgyalás alkalmával tett előadást és érvelést, a mely Sz. István zárgondnoki eljárására, ennek elmozdítására, más zárgondnok kinevezésére, a zárgondnoki számadásokra, a hagyaték kezelésére, a fundus instructus tulajdonjogára, stb. nézve előadatott, ezen per elbírálásánál figyelembe venni nem lehetett, mert részint ezen kérdések elbírálása a jelen per keretébe nem tartozik és ennyi kérdés itt és egyszerre, kivált akkor, mikor ezek a kereset tárgyává nem tétettek, el nem bírálható és részint mivel mindezen kérdések, u. m. a zárgondnok elmozdítása (a 2. sz. a. szerint), a zárgondnok 1879—1882. és 1883. évi számadásainak ügye, valamint a fundus instructus iránti per ezen kir. tsznél felperes panasza, észrevételei és keresete folytán külön-külön tárgyaltatnak, részben már elsőbirósági határozattal be is fejeztettek. Ama felperesi kérelemnek sem volt hely adható, hogy a hagyatéki vagyon jövedelmének kiszámítására szakértők hallgattassanak meg, mert először az instructiót a jövedelem kiszámításánál a fenebbiek szerint alapul venni nem lehet; másodszor ez a számadások tárgyalásánál ugy is megvizsgálás tárgyát képezi és azt, hogy a jövedelemből mennyi kell a terhek fedezésére, a szakértők nincsenek hivatva bizonyítani, tehát e tekintetben ezen