Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

74 közt fenforgó jogviszony mint kezesség-vállalás terhesnek csak alperesre mint kezesre nézve tekinthető és e szerint a csödt. 28. §-ának 2. p. alá nem is vonható még azon okból sem, mivel a kezesség vállalása már természeténél fogva az adós hitelezőjének megkárosítására irányzott szándékot egyenesen kizárja, minthogy alperesnek kétségtelen joga volt az általa elvállalt és saját váltó-elfogadmányaival fedezett fizetések erejéig az adóstól váltót követelni s ebbeli joga annál kevésbbé kifogásolható, mivel ugyanezen joggal a kezesség hiányában az egyes hitelezők már a hitelnyitáskor közvetlen élhettek és a fenálló szokás szerint éltek volna, a váltónak elfogadása által tehát az adósnak tartozási állapota sem mennyiségileg, sem a kötelezettség szigorúsága tekintetében nem súlyosbodott, legalább a per során felperesileg nem állíttatik, hogy a kezesség folyamán alperes által kielégített, illetve elvállalt követelések bármelyike is vagyonbukott A. Sámuelnek tartozásai között előfordulna, illetve bejelentetett volna ; minthogy továbbá a megtámadott váltónak elfogadása 1883. márczius 5-én vagyis nem a csődt. 27. §-ának 3. pontjában foglalt határidőn belül történt s ekként a hivatkozott törvényszakasz alapján meg nem támadható, a bíróilag kibocsátott fizetési meghagyás és az elrendelt végrehajtásnak foganatosítása pedig nem az adósnak jogcselekményét képezi s e részben a csőd kérelmezésének elmulasztása alperesnek terhéül annál kevésbé róható fel, mivel neki mint hitelezőnek kétségtelenül jogában állott a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel kielégítést keresni adósának vagyonán, ki a foglalás idején sem csőd alatt nem volt, sem fizetéseit beszüntetettnek, már nyitott üzletére való tekintettel sem tartathatott; minthogy végre akár biztosítás vagy kielégítésnek elfogadása, akár végrehajtásnak foganatosítása magában véve nem igazolja sem az adósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékát, sem azt, hogy a hitelező ilyen szándékról tudomással birt, egyéb alperesnek a csődtörvény 29. §-a alá eső roszhiszemüségét igazoló tényeket és bizonyítékokat pedig felperes nem igazolt, de nem is állított: felperesnek megtámadási joga A. Sámuelnek 1883. márczius 5-iki elfogadmányára nézve igazolva nem lévén, felperest keresetével elutasítani . . . kellett. (1884. június 3. 415. sz. a.)