Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XI. kötet (Budapest, 1885)

66 lozása előtt 20 évvel 3212 frt v. p. volt; ezekből kiderül, hogy első rendű alperesnö készpénzbeli hozományával nem fele, hanem figyelemmel a beledi szántóföld vételére, legfelebb «/4 részben járult hozzá a 4/s telek vételéhez. Alaposan vélelmezendő tehát az örökhagyónak azon végrendelkezési szándoka, miszerint a végrendelet 2. pontjában foglalt azon kifejezéssel: «hitvestársam R. Teréziának örökös lakást az V4 helylyel együtt') a hátrahagyott özvegynek az ő tulajdonán felül még Vs telket a házbani lakással együtt özvegyi tartás fejében holtiglani haszonélvezetül akart hagyományozni; mely értelmezés a végrendelet 6. pontjában találja megerősítését; a hol az örökhagyó világosan kijelenti, hogy az ö hitvese a beledi birtokokat is használja és mivel az egész végrendelet szövegében tulajdonjogról az özvegy javára intézkedés nem fordul elő Az ingatlan hagyatéknak ezen felosztása elrendelendő volt, még tekintettel arra is, hogy bár az 1882 márczius q-én 8079/882 sz. a. kelt feloldó kir. táblai végzésben kimondatott, miszerint a keczöli 32. sz. tkvben felvett x/8 teleknek fele része első rendű alperesnöt sem közszerzemény, sem özvegyi tartás czimén meg nem illeti ; ezen kinondás még is olykép értelmeztetik, hogy miután a mellékelt hagyatéki iratoknál levő 717/879. sz. jkönyv szerint 1879. évi október 25 én a Vs telek egyik fele már az 5 gyermeknek, másik fele pedig az özvegynek haszonélvezetül természetben kiadattatott, az ezen utóbbi által birt fele rész volna, a felperesek által előterjesztendő és a megvitatandó tervezet alapján a felek közt felosztandó, csupán a telekkönyvi bejegyzésnek ahhoz leendő elrendelése végett. Minthogy azonban az 1882. évi ápril 29-én felvett külön tárgyalási jegyzőkönyvben a felperesek által a kérdéses *U telek mind belső, mind külsőségének felosztására nézve előterjesztett tervezet a jelen Ítélet rendelkezésének meg nem felel, de alperesek annak megvitatásába sem bocsátkoztak, ugyanazért a belsőség egyes részeinek és a külsőség helyszámainak részletes felosztása mellőzendő volt. Ennek következtében még csak ingó hagyaték gyanánt megállapítandó volt a leltározott ingó tárgyak a felek által elfogadott 396 frt becsértékének fele, mert felperesi bizonyíték hiányában nem szenvedhet kétséget, hogy amaz ingókat az örökhagyó nejé-