Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

15 végre és hogy azt egy személy nem is hajthatta végre ; elvitázhatlan, hogy a véres bűntett színhelyét képezett szobát elválasztó konyha melletti szobában a S. család három cselédje tartózkodott, a kik a felfegyverzett haramiák egyikének, rögtöni halállal való fenyegetése által tartattak vissza a segélynyújtástól vagy a segély utáni kiabálástól; elvitázhatlan tény, hogy a vizsgálat, ezen az itélet alatt álló vádlottak ellen a legnyomatékosabb adatokat és positiv bizonyítékokat derítette ki; hogy a bűntett napján három különböző, a bűntett elkövetőire mutató nevezetes körülmény mindig csakis vádlottakat hozta az előtérbe ; elvitázhatlan, hogy egyéb bizonyítékokon felül és ezeket támogatva, egyik vádlott, a három utóbbiakat határozottan terheli; és elvitázhatlan végre, hogy a vizsgálat folyamatában, a többszöri végtárgyalások alatt nem merült fel oly ténykörülmény vagy bizonyíték, mely ezen, okvetlen bűnös kezekkel elkövetni kellett hármas emberöléssel, vádlottak helyett, másokat terhelné. Ezek megfigyelése mellett a kir. Curiának, az egyszerű föltevések és képzelhetőségek, mint sem a bizonyítás, sem az ellenbizonyítás nem helyes elemeinek mellőzésével: az imént megjelölt tényeket és a szabályszerű eljárás utján nyert bizonyítékokat kellett elfogadnia ítélete alapjául. A mi különösen a kir. tábla ítélete indokainak erre vonatkozó egyes pontjait illeti : ad aj nem tekintheti a kir. Curia vádlottaknak M. Józseftől való félelme indokolt vagy indokolatlan voltát oly ténynek : mely a bűnvádi eljárás szabályai szerinti bizonyítékokkal és ezeknek egymással való szoros, lánczolatos összefüggésével bizonyított tények ellenében akár ellenbizonyitékot alapithatna meg, akár pedig azon, valóságos és formaszerü bizonyítékok bizonyító erejét megsemmisíthetné avagy gyöngíthetné. De egyébként is ugy M. József, valamint K. Gy. János, a mint ez a kérdéses személyek múltjának és viszonyaiknak áttekintéséből szembeötlik: nemcsak többször büntetett egyének, hanem a társadalom azon egyénei közé tartozni látszanak, a kiket, mint a tapasztalat mutatja, a bűntettnek nem csupán egy köteléke tart. Azon föltevés ellen tehát, hogy M. Józseftől, a ki be volt avatva a történendőkbe ; a bünszövetségeseknek remegniök kellett, mely