Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

4 volna arra, mert a M. József által való felfedezéstől kellett tartaniok; bj hogy vádlottak H. Sámuellel való futólagos ismeretség után nem vállalkoztak volna ily súlyos bűntettre ; cj hogy a nevezett vádlottak, ismeretlenek lévén S. házának viszonyaival és helyiségeivel: nem mertek volna vállalkozni arra, hogy abba behatoljanak és ha vállalkoztak volna, oly bizonyosan, mint bejutottak, nem juthattak volna oda; dj hogy S.-ék részéről a legcsekélyebb ellenállás sem kiséreltetvén meg: nem képzelhető, hogy minden indok hiányában vádlottak követték volna el a lemészárlást; és végre ej hogy valószínű azon feltevés, mely szerint H. Samu, a reá vallandó valódi bűntársak előkeritésének meghiúsítása végett nevezte II—IV. r. vádlottakat bűntársaiul, mert tudván, hogy ezek a kérdéses bűntettről tudomással nem birnak és igy az ő közvetlen tettességét felderíteni nem képesek : ekként az ő terhelésére nem képesített egyéneknek büntársképen való terhelése által vélte a legbiztosabban kikerülhetni valódi szereplésének kiderítését és az e miatt őt érendő legsúlyosabb büntetést. El kellett ejteni ezen érveket, mert mindezek csupán egyszerű föltevések, melyekkel határozott és kétségtelen tények és bizonyítékok állanak szemben. Ez utóbbiaknak viszonyításából az említett föltevéshez azon eredmény áll elő, hogy vagy hamis tanuknak kell kimondani mindazokat, a kik ezen főbenjáró ügyben, teljes tudatával vallomásuk fontosságának valamint vallomásuk valószínű következményeinek, a bűntett és a bűnösség leglényegesebb mozzanatára vonatkozó esküvel erősített vallomást tettek; vagy pedig mellőzni kell a föltevéseket, mint olyanokat, melyek objectiv alapon nem nyugodván, kétségtelen tények, egyenes bizonyítékok és illetőleg az ezek által megállapított indiciumok összefüggéséből vont logicai származatok meggyengítésére nem képesek. Elvitázhatlan valódiságában áll ugyanis azon iszonyú tény, hogy 1881 február 4-én S. Sándor, ennek neje és fia szobájában haramiák által megölettek és hogy ez alkalommal rablás is követtetett el; elvitázhatlan tény, hogy ezen iszonyú büntettet, e hármas emberölést nem egy, hanem több személy hajtotta