Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

10 midőn az, hogy mindkettőnél tarisznya volt, kétségtelen, eltévesztése foroghasson fen a nélkül, hogy az egész bizonyíték bizonyító erejét elveszítse. Ezen lényegtelen eltéréssel szemben áll azon fölötte nyomatékos és semmikép meg nem gyöngített tény, hogy febr. 4-én a gelsei véres bűntett elkövetésének napján az elkövetésre vonatkozó és illetőleg azzal összefüggő három különböző időben, három rendbeli külön tanuk mindig ugyanezen vádlottakat jelölik megr mint azokat, a kik a kérdéses helyen voltak; és hogy a mint egy részről senki által sem jelöltetett meg vádlottakon kivül más személy, a kire vonatkozólag a bűntett elkövetése előtt, alatt vagy annak elkövetése után, a többi bűntárssal való gyanús együttlét állíttatott volna: ugy más részről B. Jánoson kivül a többi vádlott, a kérdéses időpontokban való együttlétüket sem a bűnszövetséget kizáró elfogadható indokkal igazolni, sem az együttlétük tényét H. Samu bűntárs és a vizsgálat, valamint a végtárgyalás alkalmával kihallgatott vallomása ellen, megczáfolni képesek nem voltak. E három időpontnak, három rendbeli külön-külön s mindenikben ugyanazon személyeket terhelő tényei: bizonyító erejük összhatásában sokkal erősebb sulylyal esnek a bizonyítás mérlegébe, hogy sem egyes, egyébként is könnyen indokolható mellékkörülményekre vonatkozó eltérés, a külön bizonyítékok összhatásának egész eredményét megsemmisíthetné. Arra nézve tehát, hogy a terhelő vallomásokban előforduló egyes eltérések kellőleg méltattassanak : azoknak súlya a vallomás többi tartalmával és a többi bizonyítékokkal összefüggőleg lett volna mérlegelendő és nem fogadható el, hogy az egyes, nem lényeges eltérés szempontjából a többi bizonyítékokkal összhangzásban levő vallomások lényege is értékétől megfosztottnak mondassék ki. A személyazonosságot illetőleg ugyanis K. Gy. János másodrendű vádlottra, B. Borbála, K. Betti és Cs. Lajos a rablás színhelyén a háznál jelen volt tanuk, a nevezett vádlottal mindhárom izben eszközlött szembesítéskor vallották, hogy őtet ismerik fel azon egyének egyikének, a kik 1881 febr. 4-én Gelsén, a S.-féle rablás és emberölés alkalmával a véres tett színhelyén jelen voltak és hogy egyenesen ezen vádlott azon egyén, a ki őket, a tanukat,