Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

11 a szobába beterelte. Habár tehát ezen tanuk közül egyik, azon még nyugalmas lelki állapotban és reflectáló szemlélet mellett is könnyen megtéveszthető mellékkörülményre nézve, vajon bőr- vagy vászontarisznya volt-e ezen vádlottnál ? és vajon ezen vádlott mondta-e, hogy «vigyázz Jancsi» és hogy «kellünk-e odabenn?* egymástól el is térnek : de arra nézve, hogy ezen vádlott volt a czinkosok egyike és hogy ez volt, a ki ö ellenükbe fegyverrel erőszakot gyakorolva, őket, a tanukat, a cselédszobában való ben­nmaradásra kényszeritette, erre, a kérdés ezen egyedül lényeges részére nézve köztük ellenkezés nem lévén, a nevezett tanuk vallo­másának ezen vádlott elleni bizonyító erejét, a felemiitett és köny­nyen megfejthető eltérések daczára is kétségbe vonni nem lehet. Nem szünteti meg a tanuk vallomásának bizonyitó erejét a kir. itélö tábla által felhozott azon körülmény sem, hogy a tanuk közül egyik szakálltalannak, a másik pedig szakállasnak mondotta ezen vádlottat. Ezen eltérés ugyanis elegendő indokát és megfej­tését találja abban, hogy a vizsgálat adatai szerint vádlott K. Gy. Jánosnak nem rendes, teljesen kinőtt, hanem csak pelyhedezö szakálla volt; de bizonyítva van az is, hogy ugy ezen vádlottnak, valamint a bűntett színhelyén jelen volt bűntársak mindegyikének arcza feketére volt bekenve. Ha tehát az egyik tanúnak figyelmét kikerülte a fekete máz alatti csekély pelyhező szakáll, mig a másik tanú, a ki valószínű­leg erősebb lélekjelenléttel birt, gondosabban vizsgálta meg az arczot : ebből éppenséggel nem következik, hogy mindkét, illető­leg mindhárom tanú vallomása értéktelen és a mindnyájuk által felismert és bűnösnek vallott egyén a biró által bűntelennek ítélendő. Szintén igy áll a bizonyíték, ezen vádlottnak ugyanazon éjjel a rablás és az emberölés elkövetése után a rablótársakkal együtt Bagolyán H. Samu lakásán való megérkezésére és ott időzésére nézve. Ugyanezen vádlottat, a ki 1881 febr. 4-én dél körül az elindulás előtt N.-Kanizsán K. vendéglőjében a többi bűntársak­kal együtt volt, onnan azokkal, habár rövid időközben, de csak­nem együtt eltávozott; ugyanazon vádlottat, a kit az imént meg­nevezett tanuk, eskü alatti vallomásukban megjelölték mint azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom