Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

9 zás alatti maguktartása, ugy továbbá, hogy a bűntett elkövetésének ideje alatt hol tartózkodásuk bizonyítására felhivott és kihallgatott tanuk által elfogadható vagy számba vehető bizonyítékot nyujtaniok nem sikerült; és végre H. Sámuelnek ellenükben tett terhelő és az első végtárgyaláskor a velük lett szembesítéskor is fentartott vallomása, mely vallomásra kétségtelenül és bebizonyitottan puszta koholmánynyal támogattatott visszavonás által, a mennyiben az eredetileg bizonyító erővel birt azon bizonyító erejét, a mint H.-re, ugy vádlott társaira vonatkozólag sem vesztette el. A kir. itélő tábla azonban mindhárom vádlottat fölmentette főleg azon indokból; mert az ezeket, a gelsei véres bűntett elkövetésének idején felismert tanuk, némely körülményre nézve nem elég határozottan, némely lényegtelen körülményre pedig a vizsgálat egyéb adataiból némileg eltérőleg vallottak. Különösen vádlottaknak a bűntett színhelyén volt czinkosokkal való azonosságára vonatkozólag nagyobb nyomatékot tulajdonított a kir. tábla egyes magukban véve is nem döntő jelenségeknek mint a bizonyítás összes adataiból a kétségtelenül elkövetett iszonyú bűntett elkövetésével terheltek ellen felmerült számos jelenség egyenes indicálásának. Mindenekelőtt a két vádlott azonosságát azon személyekkel illetőleg, a kiket S.-ék cselédjei a bűntett elkövetőinek jelölnek; nem hagyható figyelmen kivül a kir. itélő tábla által mellőzött azon körülmény, hogy a tanuk három különböző időben és pedig mindenkor hosszabb időközökben hallgattattak ki és szembesittettek a vádlottakkal; nevezetesen először vádlottak letartóztatása után néhány napra, 1881 február 25-én, azután az azon év aug. 22-én megkezdett végtárgyaláskor és végre 1883 június 18-án tehát a harmadik szembesítés a második szembesítés után majdnem teljes két év elteltével eszközöltetett. Tekintve ezen, a többszöri szembesítések között létező nagy időközöket, csaknem lehetetlen, hogy mindegyik tanú, minden egyes habár legkisebb és lényegtelen ismertető jelről ép oly egyaránt határozott és mindenben összevágó tudomással birjon, mint magáról a bizonyítás tárgyát képező főkérdésről és hogy nevezetesen oly körülményre vonatkozólag is: vajon két vádlott közül melyiknél volt a vászontarisznya és melyiknél a börtarisznya ?