Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

31 negyedrésze a hagyatéki iratokhoz C alatt csatolt családi értesí­tővel igazolt örökösök tulajdonául megítélendő volt. A hagyatéki leltár 136—139., 145 —156. és 161 —180. tétel­szám alatt összeirt tárgyakat elsőrendű alperes a leltárból töröl­tetni kérte azon indokból, mivel azok részben tulajdonát képezik, részben pedig azok sem örökhagyó halálakor nem léteztek, sem pedig a leltározás alkalmával meg nem voltak. Felperesek első sorban tagadták azt, hogy a 136 —139., 145—156. tételszám alatti tárgvak elsőrendű alperes kizárólagos tulajdonát képeznék, annálfogva elsőrendű alperesnek ezen tárgyakra vonatkozó tulajdonjoga beigazolhatása tekintetében más elfogad­ható bizonyíték hiányában a törvk. rendt. 235. §-a értelmében az általa felajánlott főeskü megítélendő volt. Továbbá alperesek azon állítására vonatkozólag, hogy a hagyatéki leltárban foglaltak szerint a 160—164., 166—168., 170—175. és 177—180. tételszámok alatt összeirt ingók örökhagyó halála, illetőleg a leltározás idején nem léteztek, felperesek ezen állítás ellenkezőjének bizonyítása czéljából St. Móricz és St. Ignácz tanukra hivatkoztak. Ezen tanuk vallomása, eltekintve határozat­lanságuktól félbizonvitéknak sem tekinthető; miért is a kir. tör­vényszék 2071. sz. végzése folytán felvett tárgyalási jegyzőkönyv­ben felperesek által kinált ama főeskü, hogy a leltár kérdéses tételszámai alatt felvett tárgyak örökhagyó halálakor nem léteztek, azokat saját használatára nem fordította s el nem adta, elsőrendű alperes részére megítélendő volt, még pedig azért, mivel nevezett a kinált esküt elfogadta, s mivel alperesek azon ellenvetése, hogy a pótlólag megejtett jegyzőkönyvi tárgyalás során főeskü általi bizonyítás helyt nem foghat, tekintettel az 1881. évi 59. tcz. 17. §-ára, mely szerint az elsöfolyamodásu bíróságok szükség ese­tén jogosítottak a további bizonyítás elrendelésére, figyelembe vehető nem volt. Azonban, ha elsőrendű alperes a részére megítélt főesküt le nem tenné, az esetben a leltár ezen tételszámai alatt összeirt ingók is örökhagyó hagyatékául kimondandók s a fenébb kitett arányban az örökösök tulajdonául megítélendők voltak. A mi elsőrendű alperes visszkeresetének azon részét illeti, hogy a hagyatéki ingók és ingatlanok özvegyi jogának épségben

Next

/
Oldalképek
Tartalom