Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

n6 azután a többiek is eltávoztak és az isteni tiszteletet meg nem tartották; G. Mór ezen cselekménye a btk. 191. §-a alá eső vallás elleni vétséget képezvén, öt ezen vétségben kimondani s tekin­tettel azon enyhitö körülményre, hogy cselekménye elkövetésére F. Hermán által előzőleg reá mondott lealacsonyító kifejezés által lett felingerelve, a kiszabott szabadságvesztés és pénzbüntetésre elitélni . . . kellett. F. Hermán azonban az ellene ugyanazon vétség miatt emelt vád és következményei alól felmentendő volt ; mert azon cselek­ménye, mely szerint a kérdéses helyen és napon, a hittársaság czéljaira csakugyan nem fizető s a többi tagokkal is versengő G. Mórral bár az isteni tiszteletre rendelt helyen és hangosan ugy nyilatkozott, hogy olyan kocsissal az isteni tiszteletben részt nem vesz s azzal távozott, a btk. 191. §-a alá eső vallás elleni vétség tényálladékát magában nem foglalja, minthogy ezen vétség tény­álladékához, a törvény világos szavai szerint nyilvános botrány elkövetése, tehát a jelen voltak átalános megbotránkozása kíván­tatik meg: már pedig F. Hermán nyilatkozata 7 tanú egyező állí­tása szerint 8 tanú közül, botrányt egyátalában nem okozott. A budapesti kir. ítélő tábla : Az elsőbiróság ítélete részben megváltoztattatik, F. Hermán vádlott is a btk. 191. §-a alapján a vallás elleni vétségben mondatik ki vétkesnek és ezért a btk. qz. §-nak alkalmazásával 50 frt pénzbüntetésre mint fő és 10 frt pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítéltetik. G. Mór büntetése a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett 50 frtban mint fő és 10 frt ban mint mellékbüntetés állapittatik meg. Az elsőbirósági ítélet egyéb részei helybenhagyatnak. Indokok: Az összes tanuk vallomásából és vádlottak előadá­saiból is kiderül, hogy az üllői izraelita imaházbán keletkezett és panaszolt botrány abból származott, hogy mindkét vádlott egy­mással fenhangon perlekedett és egymást becsmérlő szatakkal illették, miután tehát bizonyítva van az, hogy mindkét vádlott a szitkozódásban tevékeny részt vett, sőt F. Hermán kezdte azt, miután annak megbirálása, vajon valamely cselekedet magában foglalja-e a törvény által büntethetőségéhez megkövetelt elemeket, nem a tanukhoz, hanem a bírósághoz tartozik; miután e szerint azon körülményre nézve, vajon kinek cselekedete volt botrányt

Next

/
Oldalképek
Tartalom