Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

n6 azután a többiek is eltávoztak és az isteni tiszteletet meg nem tartották; G. Mór ezen cselekménye a btk. 191. §-a alá eső vallás elleni vétséget képezvén, öt ezen vétségben kimondani s tekintettel azon enyhitö körülményre, hogy cselekménye elkövetésére F. Hermán által előzőleg reá mondott lealacsonyító kifejezés által lett felingerelve, a kiszabott szabadságvesztés és pénzbüntetésre elitélni . . . kellett. F. Hermán azonban az ellene ugyanazon vétség miatt emelt vád és következményei alól felmentendő volt ; mert azon cselekménye, mely szerint a kérdéses helyen és napon, a hittársaság czéljaira csakugyan nem fizető s a többi tagokkal is versengő G. Mórral bár az isteni tiszteletre rendelt helyen és hangosan ugy nyilatkozott, hogy olyan kocsissal az isteni tiszteletben részt nem vesz s azzal távozott, a btk. 191. §-a alá eső vallás elleni vétség tényálladékát magában nem foglalja, minthogy ezen vétség tényálladékához, a törvény világos szavai szerint nyilvános botrány elkövetése, tehát a jelen voltak átalános megbotránkozása kívántatik meg: már pedig F. Hermán nyilatkozata 7 tanú egyező állítása szerint 8 tanú közül, botrányt egyátalában nem okozott. A budapesti kir. ítélő tábla : Az elsőbiróság ítélete részben megváltoztattatik, F. Hermán vádlott is a btk. 191. §-a alapján a vallás elleni vétségben mondatik ki vétkesnek és ezért a btk. qz. §-nak alkalmazásával 50 frt pénzbüntetésre mint fő és 10 frt pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítéltetik. G. Mór büntetése a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett 50 frtban mint fő és 10 frt ban mint mellékbüntetés állapittatik meg. Az elsőbirósági ítélet egyéb részei helybenhagyatnak. Indokok: Az összes tanuk vallomásából és vádlottak előadásaiból is kiderül, hogy az üllői izraelita imaházbán keletkezett és panaszolt botrány abból származott, hogy mindkét vádlott egymással fenhangon perlekedett és egymást becsmérlő szatakkal illették, miután tehát bizonyítva van az, hogy mindkét vádlott a szitkozódásban tevékeny részt vett, sőt F. Hermán kezdte azt, miután annak megbirálása, vajon valamely cselekedet magában foglalja-e a törvény által büntethetőségéhez megkövetelt elemeket, nem a tanukhoz, hanem a bírósághoz tartozik; miután e szerint azon körülményre nézve, vajon kinek cselekedete volt botrányt