Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

9o sités és büntetésre . . . részben megváltoztattatik : következőleg a btk. 359. és 2. §-ai alapján id. B. Pál és H. Márton mint tettes, id. B Pálné mint segéd nyilváníttatnak a sikkasztás vétségében bűnösöknek és ezért B. Pál 2 havi, H. Márton 1 havi, B. Pálné 2 heti fogházra Ítéltetnek, H. Mártonné vádlott a btk. 359. és 2. §-a alapján a sikkasztás vétségében mint segéd részes és ezenkívül a btk. 368. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétséségében nyilvánittatik vétkesnek és ezért összbüntetésül 2 heti fogházra és 10 frt pénzbüntetésre Ítéltetik, stb. Indokok: B. Pál és H. Márton vádlottak 1879 decz. 13-án végrehajtást szenvedvén, B. Páltól 224 frt, H. Mártontól 75 frtra becsült ingóságok foglaltattak le, mely ingók az 1881 aug. 22-én inegkisérlett árveréskor nem találtattak. B. Pál és neje beismerik, hogy a B. Páltól lefoglalt 224 frt értékű ingót részint eladták, részint elhasználták, mely cselekményük a btk. életbe lépte előtti jogszabályok szerint börtönnel büntetendő sikkasztás bűntettét képezte, jelenleg pedig a btk. 359. §-a értelmében B. Pálra nézve a sikkasztás bűntettét, mint tettes, B. Pálnéra nézve mint részes ellen állapítaná meg. Hogy a sikkasztásnak tekintendő cselekmény a büntető törvénykönyv életbe lépte után követtetett volna el: nem dönthető el s így azt az előbbi időben elkövetettnek kell tekinteni. Minthogy a vádlottakat terhelő sikkasztás a btk. életbelépte előtt 6 havi börtönön aluli börtönnel büntettetett, jelenleg pedig börtön 6 hónapon alól ki nem szabható s ennélfogva a btk. 2., 20., 24. és 359. §-ai alapján a sikkasztás vétségében B. Pált mint tettest, P. Pálnét mint részest bűnösnek nyilvánítani s tekintettel a korábbi enyébb gyakorlatra és az elsőbiróság által felhozott enyhítő körülményekre őket a rendelkező rész szerint elitélni kellett. A H. Mártontól lefoglalt ingókból az 1. tétel alatt lefoglalt, 20 frtra becsült tehenet H. Mártonné mint sajátját eladta, 1881. év telén és igy már a btk. életbe lépte után, a 6. t. alatti hidast szintén ő adta el, a 2. t. alatti két lovat H. Márton, a többi tárgyakat pedig együtt idegenítették el. A tehén kivételével azonban a többire nézve nem állapitható meg, hogy az elidegenítés a btk. életbelépte után történt volna és igy azt előbbi cselekménynek kell tekinteni. A vádlottakat terhelő cselekmény a