Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

54 tését a kir. törvényszék Ítéletének hozatala napjától, 18U3. évi febr. io-röl szániitott 3 évi fegyházra felemeli és ezzel a változtatással, valamint a btk. 301. §-ára való hivatkozással kiegészítve a kir. törvényszék ítéletét, mint szintén a szabadlábra helyezési megtagadó határozatát indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a végtárgyalásra a sértett fél, illetőleg a károsított is megidézendő; tekintve, hogv a pozsonvi iparbank a 4800 Irt váltónak leszámítolásából keletkezett és a vizsgálóbíró előtt 2125 Irt 63 krban előadott kárát itéletileg megállapittatni kérte ; tekintve, hogv a vádlott mint enyhítő körülményt azt imádta elő, hogy a pozsonyi iparbanknak kára nincsen, ezen körülmény pedig a nevezett pénzintézet jogi képviselőjének a végtárgyaláson eszközlendő meghallgatása nélkül nem állapitható meg : Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megsemmisittetik és utasittatik a kir. törvényszék, hogy a fen kiemelt mulasztást pótolja és a kifejlcndökhöz képest hozzon ujabb határozatot. 15A tanuk azon átalános kifejezése, hogy az inkriminált nyilatkozat rágalmazó és sértő kifejezéseket foglalt volna magában, a rágalmazás vagy becsületsértés tényálladéka megállapítására bizonyítéknak nem vehető. (1883 október iq. 5313. sz. a.) A n.-becskereki kir. járásbíróság . . . E. Józsefet rágalmazás vétségében vétkesnek mondja ki és ezért egy havi fogházra és 100 frt pénzbüntetés megfizetésére ítélte, stb. Indokok : . . . Ellenben a tárgyalás során K. Fülöp áltai K. József ellen a btk. 274. § a szerinti rágalmazás miatti vád alapján a kihallgatolt tanuk D. Zsigmond és F. Móricz vallomásaikká! beigazolva lett, hogy E. József vádlott a koronához czimzett kávé házban K. Fülöp felett rágalmakat és sértéseket tartalmazó iratot olvasott fel többek jelenlétében azon kinyilvánítással, hogy ezen iratot a helybeli heti lapban fogja közzétenni, sőt azt is bizonyították, hogy ők őtet ezen iratnak a heti lapbani közzétételéről lebeszélték ; ezt bizonyítja H. Frigves tanú is azzal, hogy ö bár a