Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

140 értékben saját czéljára használta fel, azok értékét elsikkasztotta, ellenében a sikkasztás vétségének ténválladéka a btk. 356. §-ának megfelelöleg megállapítandó volt. Ellenben vádlott az okirathamisitás illetve csalás büntetti nek vádja alól felmentendő volt, mert az elsikkasztott fenti öszszegről kiállított két koholt kötvény vádlott által nem azon személyek megkárosítása czéljából, kiknek neveit azokon meühamisitotta, állíttatott ki, de azok csak eszközökként szolgáltak arra, hogy vádlott ravasz fondorlattal feljelentöt a vevőkkel kötött jogviszony valódisága iránt tévedésbe ejtve, sikkasztását elpalástolhassa, följelentő megkárosítására irányzott cselekvéseinek fejfedezéséi biztosítsa, mely vagyoni haszon öregbítésére feljelentő károsítására irányzott ravasz fondorlatu cselekvés nem a magánokirathamisitás bűntettének, de a btk. 379. és 380. §-ában meghatározott csalás bűntettének tényálladékát állapítja meg : minélfogva vádlott az okirathamisitás vádja alól, azonban másrészt a csalás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól is a btk. 110., 111., 116. és 390. §§. alapján és pedig azért volt felmentendő és a büntetés kiszabása ezen vád leszállítása folytán mérséklendö, mert feljelentő a vizsgálati iratokhoz csatolt nyilatkozatában még a vizsgálat folyamán panaszát visszavonta ; ezen csupán a magánvádló indítványára üldözhető csalási bűncselekmény miatt vádlott az idézett §-ok szerint marasztalható nem volt. A m. kir. Curia: Vádlott ellen beismerése alapján is be van bizonyítva, hogy a részletfizetés melletti eladásra neki átadott 73 írt értékű ékszert elárusította, a pénzt saját szükségletére fordította. Ezen cselekmény, mindkét alsóbb fokú bíróság által helyeden minősittetetett sikkasztás vétségének. Be van továbbá bizonyítva az is , hogy vádlott a sikkasztás-elpalástolás czéljából megbízójának egy 40 frtos és egy 33 frtról szóló kötvényt adott át, mely kötvények azonban hamisítványok, mert az állítólagos adósok azokat alá nem írták, sem az aláirásra vádlottat fel nem hatalmazták. Ezen cselekményt az első fokú bíróság magánokirathamisitás vétségének minősítette, a kir. itélö tábla pedig, minthogy ezen iratokkal a panaszos megtévesztése czéloztatott, ezen cselekményt csalás bűntettének minősítvén, minthogy panaszos vádját a kellő