Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

'39 ékszerekből 73 írt értéket elárusított és a kezéhez befolyt pénzt saját használatára, fordította, D. Jánosnak pedig a befolyt pénz helyett két darab, egy 40 frtos és egy 33 frtos hamis adóslevelet adott át. Abbeli cselekménye által, hogv a rábízott ékszerek elárusitásából befolyt pénzt magának megtartotta s azt elhasználta, a btk. hivatkozott §-ába ütköző sikkasztás vétségét ; az által pedig, hogy D. János elárusított ékszerei után járó pénze helyett egy darab 40 és egy darab 33 frtos hamis kötelezvényt kiállítva, annak, egy részt követelése fenállásának bizonyítására, de egyúttal az elkövetett sikkasztás palástolására is átadott; ezzel tekintve, hogy az álkötelezvénvek névértéke az 50 frtot tul egy esetben sem haladta, a btk. hivatkozott §-a szerint minősülő okiratok hamisításának vétségét követte el, stb. A budapesti kir. itói0 tábla : A kir. tszék Ítélete megváltoztatik és vádlott a btk. 355. és 356. §-ában meghatározott sikkasztás vétségében mondatik ki bűnösnek, ellenben az okirathamisitás illetve csalás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól a btk. 110., 116. és 390. §-ai alapján felmentetik; és ezért a neheztelt ítéletben kiszabott fogházbüntetés, a pénzbüntetés mel lőzésével, 2 havi tartamra leszállittatik, egyebekben pedig ug\anezen Ítélet indokainál fogva helybenhagyatik. Indokok : Vádlott ugy az előnyomozat, mint a végtárgyalás során beismerte, hogy feljelentő D. Jánostól elárusitás végett ékszereket oly feltétel alatt vett fel, hogy ezen a nevezett feljelentő tulajdonát képezett ékszereket elárusítván, a vételárt megbízójának beszolgáltatandja , a nyereségben pedig megbízójával egyaránt részesittetni fog. Minthogy ezen beismert tényállás szerint és feljelentő előadásához képest vádlott és feljelentő közt nem társasági, de nyilván bizományi viszony állott fen, mely bizományi viszony vételét az is bizonyítja, hogy az ékszereket részletfizetésekre vásárolt vevők részéről, kiállított kötvényeket vádlott nem saját, de csupán panaszló D. János nevére állíttatta ki, mint azt a bűnjelként becsatolt koholt kötvények is igazolják, holott a társasági viszony fenállása esetén azok vádlott nevére is állíttattak volna ki ; minthogy továbbá vádlott beismerte azt, hogy az ily viszony fenállása közt átvett ékszerek egy részét 73 frt