Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

8i nézve az elsőfokú bíróság végzésében foglalt intézkedés hagyatik helyben. Indokok : A jelen végzés érdemi részének indokaiul elfogadtatnak azon adatok, körülmények és jelenségek, melyek az elsőbirósági végzés indokolásában felhozatnak s melyeket a kir. itélő tábla is csak azon okból nem fogad el vád alá helyezés alapjául, mivel az állítólag hamisított engedményt, minthogy az «további kötelezettség nélkül» való kikötést tartalmaz, nem véli alkalmas eszköznek arra, hogy az által B. Gyulának vagyoni kár okoztathassék. Ezen felfogás azonban ellentétben van az emiitett záradék polgári jog szerinti hatályával, valamint a büntetendő cselekmény természetével és következményeivel. Az engedményező által tett azon feltétel ugyanis, hogy ezen engedményezésből felelősséget nem vállal : felmenti őt ugyan az engedményezett kötelezvény behajthatóságáért, de nem annak valódiságáért a felelősség alul. Már pedig ha ugyanazon kötelezvény két külön személynek engedményeztetett s az engedményező ezek mindegyikétől felvette az értéket, az engedményes, az engedményezett jog fen nem állása miatt okvetlenül elveszti azon kötelezvény alapján az engedményezett adós ellen szerzett követelését és igy nem a követelés behajthatlansága, hanem ennek nem létezése, tehát valótlansága szempontjából károsittatnék meg. Ez esetben a felelősség az engedményezőre, ha az engedmény valódi, eltérőleg ha azt ő tette, akkor is visszahárul, habár ez az engedmény szövegében minden felelősség aluli mentességét kikötötte. De ellenkezik a kir. itélő tábla által kifejezett tétel a büntetendő cselekmény természetével és ennek szükségszerű következményeivel is. A büntetendő cselekmény, jogi felfogásában, semmis cselekmény lévén s a büntetés csak is azon semmis cselekmény által megzavart jogrendet állítván helyre : a semmis cselekmény egyik része sem maradhat jogilag hatályos. Ha tehát az Ítélet megállapítaná, hogy a kérdéses engedmény valódi, ez esetben B. Gyula egy és ugyanazon jognak ravasz fondorlattal kétszeri engedélyezése által büntetendő cselekményt követett volna el, ez pedig «ipso iurev semmis lévén, annak azon része sem lehet ment a semmiségtől , mely által ő magát az általa elkövetett bűntett Döntvénytár, uj folyam. VII. 6