Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

77 B. József előadja, miszerint a kérdéses 604. frtos követelést ő B. Gyulától vette át, fizetett neki ezen követelésért 4.00 frtot, a jogügylet négy szem közt történt s csak ennek megtörténte után kérte meg K. Miklós sógorát, hogy B. Gyulával az átruházási nyilatkozatot állíttassa ki s annak egy hiteles kiadmányát vegye át. B. Gyulától a 604 frtos okmányt nem vette át. K. Miklós ügyvéd ellen tagadásával szemben azon körűi­mén}', hogy az 1876. évi aug. 30-án kiállított 604 frtról szóló köz­jegyzői okmányban foglalt követelés nem a B. Gyula, hanem az ő tulajdona volt, igazoltnak látszik egy részről S. András abbeli vallomásával, hogy a kérdéses 604 frt után a jövedelmi adót min­dig K. Miklós fizette s nevezett tanú előtt többször beismerte, hogy a követelés az ő tulajdona, más részről pedig Sch. Izidor tanúnak azon vallomásával is, mely szerint K. Miklós előtte B. Gyulának azt igérte, hogy ő a K. Zsigmond által indított perben a védelmet érdekében elvállalja, esetleg a védelmi periratokat elkészíti s az alaptalan és gazkereset terhe alól felmenteti, mely alkalommal nem tagadta meg annak valódiságát sem, hogy a kér­déses 604 frtos követelés nem az ő tulajdona lett volna. Igazolva lévén már, hogy a 604 frtos követelés a K. Mik­lós tulajdonát képezé, ebből folyólag annak kétszeri átruházását csak is ő eszközölhette s B. Gyulának mint névleges hitelezőnek nem állván érclekében az átruházás, még kevésbé az, hogy a követelést kétszer is átruházza, ezt más mint K. Miklós nem tehette, és pedig az átruházásokkal egyéb czélja, mint hogy B. Gyulát ravasz fondorlattal tévedésbe ejtve, megkárosíthassa, nem is lehetett. Ezen bűnös szándékát igazolják a következő körülmé­nyek is : 1. B. Mihály és J. Ignácz tanuknak egybehangzó-vallomá­sával s ezen kívül Sz, Lajos és J. Jószef szakértők nyilatkozatá­val bizonyítva van, hogy az 1877. évi november 19-én kelt s a közjegyzői okmány hátára vezetett átruházási nyilatkozat alatt levő B. Gyula névaláírás hamis. 2. A kérdéses átruházási nyilatkozaton levő kötelező aláírás hamisítása másnak, mint K. Miklósnak érdekében nem állott, s hogy annak hamisítását csakugyan ő eszközölte, H. Ferencz kifo­gástalan tanúnak határozott vallomásával is igazoltatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom