Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

75 nak az esküdtszéki tárgyaláshoz való megidéztetését is indítványozni, s habár az elj. rend. emiitett szakaszai a feleket azon körülményeknek, melyeket az esküdtszék elé rendelendő tanuk által bizonyítani akarnak, előzetes megjelölésére kifejezetten nem kötelezik is : mindazonáltal a felek ily értelmű kötelessége az elj. rend. 17. és 56. §§-ok analóg intézkedéséből sokkal alaposabban következtethető, hogy sem a miatt, mivel a sajtóbiróság a vádlottat az uj tanuk által bizonyítandó ténykörülmények megjelölésére utasította, ennek nem teljesítése miatt pedig a tanuk berendeltetését megtagadta, az eljárás megsemmisítésének helye nem lehetne ; mert továbbá a feleket megillető visszavetési jog érvényesítésére vonatkozólag az elj. rend. 33. §-a határozottan nem szabja elő, miszerint azon jog gyakoroltatása a vádló és a vádlott által fölváltva legyen eszközlendő ; mert a D. alatti törvényhatósági bizonyítványból következőleg Bajza nevü esküdt előnevének Józsefről Istvánra lett kiigazítása az esküdtek lajstromának megfelelően eszközöltetett; mert a nyilvánosság nem tekinthető az által megsértettnek, hogy a tárgyalási terembe vezető több ajtó közül csak egy hagyatott nyitva, miután a jogosított személyek belépésére ennél több nem volt szükséges; mert a tárgyalás rendén kihallgattatni kért uj tanuk a sajtóbiróság vonatkozó végzése indokánál fogva helyesen mellőztettek ; mert a teljes hitelt érdemlő felterjesztési jelentés szerint az esküdtek a külvilággal nem érintkeztek ; mert a tárgyalási jegyzőkönyv bizonyítja, hogy az elnök reassumálása is megtörtént, melynek módja és terjedelme az elnök belátására van bízva; mert a tárgyalási jegyzőkönyvhez csatolt ítélet alakilag kifogástalan lévén annak érvényességét az, hogy az elnök által lett kihirdetése, bevezetésének elhagyásával csak határozati részére szorítkozott, nem érintheti. 36 Kötelezvény kétszeri engedményezése képez-e csalást? (1883 november 2. 6472. sz. a.) A nyíregyházai kir. törvényszék: K. Miklós ügyvéd a btk. 401. és 402. §§-ai szerint minősülő magánokirathamisitásnak büntette és a btk. 379. és 381. §. 2. pontja szerint minősülő csalási