Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

6.Í tekintve, hogy a kir. ügyészség képviselője az 1882. évi május 25. és 26. napjain tartott végtárgyalás alkalmával K. F. Jánosnak vádlottak általi sanyargattatását, a bizonyítási eljárás utáni véginditványban, a mint ez a tárgyalási jegyzőkönyv 4—6. lapjain látható ; továbbá e sanyargattatás súlyos következményei mellett a végtárgyaláson is felhozott bizonyítékok tartalmát; végre vádlottaknak ebbeli bűnösségüket megállapító bizonyítékokat tüzetesen megjelölte: az elsőrendű vádlottat a B. T. K. +77. §-ába ütköző bűntettben, egybevetve a B. T. K. 306. §-ának 2. rendelkezésében meghatározott büntettél, illetőleg a 303. §-ban meghatározott bűntettben, másodrendű vádlottat pedig a «K1. F. János»-féle esetben bűnösnek kimondani indítványozta; tekintve, hogy a védő szintén a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint az előtte ismert tényállás és a kir. ügyészség indítványa következtében, a vádnak KI. F. János sanyargattatására vonatkozó állításait, a vádló által felhozott bizonyítékok hitelének részint bizonyító eoncludentiájuknak kétségbe vonásával ezáfolva, azonfelül pedig a ténybeli mozzanatokból, a büntetendő cselekmény minőségére vonatkozólag, a kir. ügyész indítványa ellenében más, enyhébb cselekményre következtetve: kétségtelennek mutatkozik, hogy a vádnak ugy ténybeli tartalmára, valamint az alkalmaztatni indítványozott törvény, illetőleg törvények rendelkezésére nézve világosan tájékozva volt ; tekintve, hogy a kiemeltek folytán a kir. törvényszék ítéletének KI. F. János sérelmeztetésére vonatkozó rendelkezése, valamint a végtárgyalás eredménye gyanánt felhozott, a kir ügyészség részéről nem csupán a vád alá helyezési, hanem a végtárgyaláson emelt indítványában is tüzetesen kiemelt, vádlott és védője részéről teljesen ismert tények és bizonyítékok fölött mond határozatot; tekintve, hogy a concret tényelmekszerint helyesen kifejtett és csupán törvényszerinti megjelölésében téves meghatározása valamely büntetendő cselekménynek, még az esetben sem köti az ítélő bíróságot, ha a tévedés nem csupán a vád alá helyezési határozatban fordul elő, hanem ha azt a végtárgyalás alkalmával a kir. ügyészség is sajátjává teszi (falsa denominatio non nocet) : mindezeknélfogva nem forogván fen törvényes ok, az elsőfokú törvényszék ítélete említett rendelkezésének megsemmisítésére : a kir. ítélő tábla által kimondott megsemmi-