Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)
290 irása mikép jutott saját aláírása mellé. De még azon állítása sem tekintethetik valónak, hogy a lepecsételt végrendeletet ö S. Károly vette kezéhez megőrzés végett, nem érintvén azt, hogy ki bizta meg öt a megőrzéssel, mi P. János, V. János és S. Péter vallomásaikkal ellenkezik melyek szerint a lepecsételt végrendeletet K. Anna vette kezéhez és fiókjába tette és egynehány nap múlva Sz. Károly járási szolgabírónak adta által megőrzés végett, mint azt Sz. Károly is hitelt érdemlőleg tanúsítja. Hogy K. Anna a végrendelet aláírására kényszeríttetett, a végrendeleti tanuknak egyike sem állítván, V. János, P. János és S. Péter pedig határozottan ellenkezőt tanúsítván, ezen felperesi állítás is valótlannak bizonyul. Ezek szerint az 5 végrendeleti tanuknak együttes jelenlété ben K. Anna előtt felolvasott és általa saját végakaratának nyilvánított A. alatti fővégrendelet az 1876. évi XVI. tczikkben előirt kellékekkel bírván és a B. alatti pótvégrendeletnek 4-ik pontjában is jóváhagyatván és mind a két eme végrendeletben foglalt aláírása K. Annának ugy vezeték-, mint keresztnevére nézve is szakértők meghallgatása nélkül is olvasható lévén, és ez okból a szakértők meghallgatása iránti felperesi kérelemnek hely nem adathatván, az 1876. évi XVI. tczikk 1., 3. és 5. §-ai értelmében érvényesnek tekintendő. A fővégrendelet határozatlanságára nézve felpereseknek állítása figyelembe azért nem vétetett; mert az ájtatos hagyomány 500 frtnyi összletének miképeni felosztásáról előrebocsátott részletezés annak mennyiségét kétségtelenné teszi, K. Jánosra nézve pedig azért nem, mert ha ifj. K. Jánost nevezte volna örökösnek, akkor őt az «ifjabb» szó kitételével a fenálló gyakorlat szerint jellegezte volna, ezen körülmény egyébiránt a végrendelet érvénytelenítésének indokául nem szolgálhat és csakis az atya és fia közt tétethetnék kérdésessé, mely kérdés azonban ifj. K. Jánosnak a végrendelet kihirdetésénél tett nyilatkozata által megoldatván, megszűntnek tekintendő. De alperes T. Mátyásra nézve cem tartható határozatlannak a végrendelkezés, mert ennek személyessége az által van jellemezve, hogy dunaszerdahelyi lakónak mondatik, és hogy az alperesen kívül Dunaszerdahelyt más T. is lakik, bebizonyítva nem lett, Sz. Gusztáv maradékainak jelzésére használt ezen kife-