Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

jezés ; «maradói» ha nem is klassikus és grammatikus, de mégis kétségtelenül arra érthető, hogy annak maradékait akarta a végrendelkező érteni. Szintúgy nem indokolhatják a végrendelet érvénytelenítését ezenA. a. végrendeletben foglalt némely közbeszúrások, mert azok K. Annának aláírása után tétettek, bebizonyítva nincsen, de tekintve, hogy ezen végrendelet írója S. Péter beismeri és tanúsítja, hogy a végrendelet aláírása előtt a végrendelkezőnek akaratához képest ő maga a tanú sajátkezüleg tette azokat, tekintve továbbá, hogy pecsétekkel ellátott ezen végrendeletet K. Anna az aláírás után magához vévén, azt Sz. Károly szolgabírónak megőrzés végett átadta, ahol az addig megmaradt, míg azt K. Anna Sz. Károlytól vissza nem kívánta, miáltal annak lehetősége, hogy ezen közbeszurások valamely nem jogosított hívatlan kézzel tétettek, kizárva van, a felperesek azon érvelése, mehszerint ezen közbeszurásokból a végrendelet hamisítását következtetik, merőben alaptalannak tűnik fel és legfeljebb azt eredményezhetnék, hogy ezen beszúrások nem létezőnek tekintessenek, mi ismét csakis az illető hagyományosak és általános örökösök közti kérdéssé válhatnék. A B. alatti fiókvégrendelet K. Annának tagadhatlan és bizton olvasható aláírását tartalmazván, még 4 tanú aláírása által hitelesítve lévén, kik egyhangúlag vallják, hogy együttes jelenlétükben K. Anna eme végrendeletet saját végakaratának lenni nyilvánította, az 1876. évi XVI. tczikk értelmében minden kifogás felett állván, ennek érvénytelenítése itánti keresetével felperesek elmozditandók voltak A budapesti kir. itélő tábla felperesek felebbezése folytán 1883. april 18-án 6040. szám alatt következő ítéletet hozott: Az első bíróság ítéletének megváltoztatása mellett néhai K. Annának Tőkésen 1875. szeptember 4-én alkotott végrendelete és ugyanott 1879. május 12-én alkotott pótvégrendelete érvénytelennek nyilvánittatik, és nevezett örökhagyó hagyatékára a törvényes örökösödés beálltnak kimondatik. Indokok : Az 1876. XVI. tcz. 5. §-a rendelkezése szerint oly esetben, ha az olvasni és írni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg irta, hanem csak aláirta, annak érvényéhez megkívántatik, hogy a végrendelkező a tanuk együttes jelenlétében kijelentse, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, továbbá