Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

2 95 pedig a végrendelet hitelesitésénéli jelenlétét tagadván, a 3 személyre szorítkozott végrendeleti tanuk száma a végrendelet érvényességéhez az 1876. évi XVI. tczikk szerint megkívántatott kelléknek meg nem felel; azonban S. Péter tanúsága ellen tett kifogás a neki szánt hagyományról! lemondás által elenyészvén, ezen kifogás figyelembe nem vétethetik, E. Istvánnak tagadása pedig hitelt azért nem érdemelvén, mert ugv S. Péter meg P. János végrendeleti tanuk, ez utóbbinak Szerdahely városa hatósága előtti visszavonása a kir. járásbíróság előtt tett vallomását meg nem dönthetvén, annak jelen voltát egyhangúlag tanúsítják és V. János végrendeleti tanú azt sem nem állítja, sem nem tagadja ; E. István pedig azon állítása mellett, hogy a végrendeletet alá nem irta, ezen végrendeleten levő aláírását tagadásba nem vette. De azon felül, hogy a végrendeleten foglalt aláírás ezen tanúnak a vallatási jegyzőkönyvben foglalt aláírásához szembetünőleg hasonlít; a végrendeletem tettleges aláírását még abból is következtetni kell, hogy V. János tanú aláírása előtt állván, ha E. Istvánnak aláírása már nem foglaltatott volna ott, V. Jánosnak aláírása közvetlenül S. Károly tanú aláírása után tétetett volna. És minthogy ugy V. János mint S. Károly a végrendeleti záradék aláírásával a végrendeleti tanuknak együttes jelenlétét tanúsították, annálfogva ezen tanúsítás ellenében V. Jánosnak vallomásából, melyben E. Istvánnak a végrendelet hitelesitésénéli jelenlétét elhallgatja, ez utóbbinak jelenlétét kétségessé tartani csak akkor lehetne, ha V. János egyszersmind tanúsítaná, hogy E. Istvánnak nevét más valaki irta alá. Szinte ezen okból S. Károlynak is ezen körülményre nézve tett vallomása, melyben a kérdőpontokra való figyelem nélkül oly események elbeszélésébe ereszkedik, melyek a kérdő pontokban nem foglaltatnak és a dologhoz nem is valók, kétségessé válik. De kétségessé teszi azt továbbá még azon állítása is, hogy K. Anna a végrendeletet alá nem irta, hanem S. Péter irta alá annak nevét, K. Anna pedig csak keresztvonást tett melléje, mely állítás ugy P. János, V. János, meg S. Péter vallomásaival, de a tényállással is ellenkezik. Végre kétségessé teszi még az is, hogy tagadván E. Istvánnak jelenvoltát, nem deriti fel azt, hogy E. Istvánnak neve alá-