Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

294 saikat, de egyszersmind elismerve, hogy hol-hol okosan is beszélt, gazdaságát és háztartását helyesen vezette. Ezek ellenében az értelmesebb osztályból való 6 tanú, a pprts. 139. §-a értelmében hitelt érdemlő tanuk K. Annának ép és egészséges elmebeli állapotjáról tanúskodnak. De tanúságul szolgál K. Annának elmebeli épségéről a végrendeleti tanuknak a hitelesitésbeni eljárása is, minthogy józanságuknál fogva feltenni nem lehet, hogy egy őrültnek és elmeháborodottnak észlelt személynek végrendeletét hitelesíteni nem kétségeskedtek volna, a mint is a fővégrendeletre nézve S. Péter, P. János, a fiókvégrendeletre nézve pedig ugyanazok meg B. Sándor, K. Márton vallomásaikban nyíltan és határozottan tanúsítják, hogy K. Annán a hitelesítés alkalmával elmeháborodottságnak semmi jelét sem észlelték. De tekintve, hogy a nagyméltságu m. királyi Curia mint legfőbb itélőszéknek 4943. sz. a. kelt ítélete szerint (Döntvénytár 4/XXI. alatt) a gyenge elméjű is, ha hatóságilag gondnokság alá helyezve nem volt, érvényes végrendeletet tehet. — A gondnokság alatt nem állott a hatóságnak tudtával és megnyugvásával vagyonát szabadon és korlátlanul kezelte, és haláláig jogainak teljes élvezetében maradt K. Annának végrendeleti tehetsége jogszerűen kérdés alá nem vonathatik. S. Péter végrendeleti tanú ellen felhozott felperesi kifogás, hogy a fő- és fiókvégrendeletek szerint hagyományokban részesittetett, tekintetbe azért nem vétetett, mert az 1876: XVI. tczikk 9. és 10. §-ainál fogva, mely törvény szerint a perbeli végrendeletek megbirálandók, ezen részesítés nem a végrendelet érvénytelenségét vonja maga után, hanem csakis a hagyománynak mellőztetését, de ezt is azon esetben nem, ha a hagyományoson kivül a törvényszabta tanuk száma megvan. Minthogy egyébiránt nevezett S. Péter végrendeleti hagyományáról a tanukihallgató kir. járásbíróság előtt végképen lemondott, érdekeltsége teljesen megszűnvén, e részt is kifogástalan tanúnak tekintendő volt. A külkellékek hiányait az A. alatti fővégrendeletre nézve felperesek abból származtatják, hogy S. Péter tanúsága mint végrendeleti hagyományosé tekintetbe nem vétethetvén, E. István