Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

293 elutasitandók, mert az érvénytelenítésnek alapjául felhozott- bel és külkellékeinek hiányai bebizonyítva nem lettek. Mind a két eme végrendeletre nézve t. i. a belkellék hiányát felperesek abból származtatják, hogy K. Anna a végrendelkezés idejében elmeháborodásban szenvedvén, végrendeleti tehetséggel nem birt. Az eme állítólagos elmeháborodottság begyözésére bemutatott D. alatti orvosi jelentés bizonyítékul azért nem vétethetik figyelembe, mert seborvostól keletkezett, ki ily bizonyításra hivatottnak nem tekinthető, mihez járul, hogy ezen irat tizenöt (15) napi orvoslásért követelőleg felszámított 120 frt becsdij elnyerése czéljábók állíttatott ki, nem pedig K. Anna elmebeli állapotának hiteles kitüntetésére, melyben az őrültség csak mellékesen és hozzávetőleg hozatott fel, fokozatának és az attól feltételezett öntudat vagy beszámithatlanslg mivoltának szaktudományos megfejtése nélkül, ehhez járul még az is, hogy hivatalból eljárt Sz. Károly szolgabírónak, tehát kifogáson felül álló tanúnak vallomása szerint nevezett orvos K. Annának kevéssel halála előtti és a fiókvégrendelet utáni betegségét a tanú előtt «váltóláznak», mint ezt annak a vallomáshoz felmutatott sajátkezű feljegyzése tartja, jellemezni nem kétségeskedett, és ez okból tébolydába való szállítását indokoltnak nem tartotta, mire ellentétben, tekintettel a pozsonyi tébolyda igazgatóságának M. alatti hivatalos átiratában foglalt figyelmeztetésre nevezett megyebeli orvos hivatalánál fogva' hivatva volt. Az ez érdemben kihallgatott azon tanuk vallomásai, kik K. Anna elmeháborodottságát tanúsítják, u m. S. Pál, F. Júlia, D. Apoll, B. Francziska, K. Teréz, H. Pálné és F. Adám, ha eltekintetnék is attól, hogy egyszerű földnép sorából valóktól származván,, az elmebeli állapotnak megbirálására és jellemzésére, mely szakértelmet igényel, éppen nem alkalmatosak, azon időszakra vonatkoznak, midőn K. Anna buskomorságbani szenvedése miatt az M. alatti bizonyítvány szerint megfigyelés végett a pozsonyi kórházba szállíttatott vagyis 1868. évre, tehát az 1875. évi végrendeletének alkotása előtt, a honnan rövid idő múlva teljesen felgyógyulva elbocsáttatott; mihez járul, hogy többnyire nem saját észlelés és tapasztalásból, hanem hallomásokból merítik vallomá-