Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

202 leszállított viszonkeresete p.em volt megítélhető ; mert felperes anyjának és nagyatyjának 60 frtban felszámított temetési költsége, valamint a nagyatyjának eltartásáért felszámított 100 frt kiadása az alperes által 20 éven át élvezett anyai vagyon jövedelméből bőven kitelt és mert alperes mint apa, a gyermek részére adott kiházasitást visszakövetelni vagy beszámítani nincs jogosítva, minthogy a kiházasitás a kiházasitóval szemben, ellenkező kikötés hiányában ajándék természetével bír, stb. A magy. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a karosi 83. sz. tjkvben /. 1 —17. sorsz. alatt felvett 7* teleknek csak felére rendeltetik a tulajdonjog felperes F. Józsefné szül. R. Anna javára kiigazítás után bekebeleztetni, az V* telek másik fele iránti keresetével felperes elutasittatik. Indokok : Felperes azon állítását, hogy a kereseti telek elhalt édesanyja szül. G. Erzsébet tulajdonát képezte és utána ő reája szállott örökségkép, alperes tagadása ellenében a D. alatti okirat által akarja bizonyítani ; azonban tekintettel arra. hogy ezen okiratban csak egyességi ajánlat foglaltatik és mint ilyen alperes irányában, miután felperes azt el nem fogadta, hatályát veszté, ezen okiratban alperes csak a telekből felperesnek járandó anyai öröksége fejében tesz ajánlatot és azt, hogy az egész V* telek felperest illesse, határozottan elismerve nincsen ; ez okokból ezen okirat a felperesi állítás bizonyítására bizonyítékul nem szolgálhat ; ily bizonyítékul 2. és 3. sz. a. mellékelt okiratok sem vehetők, mert felperes azok valódiságát tagadván, ezek sem alperes, sem felperes mellett bizonyítékot nem képezhetnek. Felperes ezek szerint azt, hogy a kereseti V4 telek elhalt édesanyja tulajdonát képezte, nem bizonyítván, a kereset elintézésénél csakis alperesi azon a ptr. 163. §-a szerint el nem választható beismerés vehető alapul, mely szerint a kérdéses V* telek elhalt G. József szerzeményét képezte, mely felett ez a 2. sz. a. végrendeletben akkép rendelkezett, hogy fele felperest, fele pedig alperest illesse ; ennek alapján felperes részére a kiigazítás csak az XU telek felére nézve volt elrendelhető. Alperesnek az általa tett fizetések megtérítése iránti viszonkeresete ezúttal elutasítandó volt, mert a telekkönvvi kiigazítás tárgyát ez nem képezheti, stb.