Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

i8g mint elfogadó a kereseti 125 frt váltóösszeget, ennek 1880. évi január 1 -tol járó 6% kamatát felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes a sommás végzés hatályának fentartása mellett a kereseti követelés megfizetésében elmarasztalandó volt; mert a kereseti váltón látható elfogadói aláírásának valódiságát nyiltan beismerte; és mert még azon esetben is, ha az A. alatti okmány az életkor bizonyítására törvényes bizonyítékul elfogad­ható volna, alperesnek a kiskorúságból merített kifogása figye­lembe nem jöhetne, mivel a váltó a lejáratig bármikor bemutat­ható lévén, alperest mint állító felet terhelte a bizonyítási köte­lesség arra nézve, hogy ö nemcsak a váltókeletkor, hanem annak aláírásakor sem volt váltóképes; ezen döntő körülménynek iga­zolását azonban még csak meg sem kísérletté ; továbbá mert alperesnek az érték meg nem kapása tekintetében emelt kifo­gása azon okból, mivel sem azt, hogy értéket egyátalán, és hogy mily értéket kellett volna a váltóra kapnia, sem azt, hogy ezen értéket meg nem kapta, — nem igazolta; a kelet idejének kiigazításából merített kifogása pedig, mint az elfogadói aláírás valódiságának elismerésével szemben lényegtelen, de különben is csak a viszonválaszban s így elkésetten felhozott figyelembe nem vehető ; végre mert az alperes által arra nézve használni kivánt főeskü általi bizonyításba, hogy a kereseti váltót már kifizette, felperes bele nem- egyezvén, egyéb bizonyítékot pedig fel nem hozván, ezen az érték meg nem kapásából merített kifo­gással különben is merő ellentétben levő, s ekként még a való­színűséget is nélkülöző állítás igazolatlan maradt. A budapesti kir. ítélő tábla alperes felebbezése folytán 1883. évi január hó 24-én 5342. sz. a. következő Ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítélete nem felebbezett részében érintetlenül, felebbezett részében tekintve, hogy minden lekötelezésnél az vélelmezendő, hogy az illető egyén érvényes kötelezettséget vál­lalt magára, tekintve továbbá, hogy ezen vélelemmel szemben kétségtelenül alperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy a kereseti váltóra nevét akkor irta, midőn szenvedő váltóképesség­gel még nem birt, egyebekben annak indokainál fogva helyben­hagyatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom