Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

303 III. Nem egészen világos értelmű ugyan az elsőbirósági végzésnek erre vonatkozó azon intézkedése : «a borjasi előmunkálatok során a vállalkozók, esetleg ezek közegei ellen felmerült visszaélések tárgyában az elönyomozás folytattatni rendeltetik,)) nevezetesen az nem tűnik ki egész határozottsággal, vajon a vállalkozók és közegei ellen, vagy pedig az ezek által elkövetett büntetendő cselekmények miatt rendeltetik az elönyomozás ; de miután a kir. ügyészi inditvány és a vizsgálati iratok is azt mutatják, hogy az elsőbiróság végzése fent idézett részének azon értelmezés tulajdonítandó, hogy az elönyomozás egyenesen a vállalkozók, illetve ezek közegei ellen rendeltetett el, azért hivatalból kellett erre nézve a jelen határozat rendelkező részében foglalt intézkedést tenni. Az elönyomozás ugyanis a hazai bűnvádi eljárási gyakorlat, valamint a bűnvádi eljárás egyöntetűsége tárgyában kibocsátott szabályok szerint csak addig nyerhet, mig valamely büntetendő cselekmény nyomai és ezeknek összefüggése valamely meghatározott egyén tevékenységével valószínűvé téve nincsenek. Ha tehát a bíróság előnyomozást rendel, akkor még nem mondható ki az, hogy ezen vagy azon meghatározott egyén terheltetik valamely büntetendő cselekmény elkövetésével. Ebből következik, hogy az elönyomozás elrendelhető büntetendő cselekmény gyanúja folytán, e cselekmény és tettesének kiderítése czéljából, de nem rendelhető el határozott személy ellen, mert ez már a vizsgálatot rendelő határozat feladata. Midőn tehát a kir. törvényszék már az előnyomozást rendelő végzésben határozott személyek ellen rendelte el a bűnvádi nyomozást, illetve ennek folytatását, az eljárás lényeges alakszerűségeit sértette, miután a kir. itélő tábla a kir. ügyész indítványa, illetve felebbezése nélkül nem bírálhatta meg azon kérdést, vajon az eddig kiderített adatok elégségesek-e arra, hogy a kir. törvényszéki végzésben megjelölt személyek ellen a vizsgálat elrendeltessék, miután e szerint a kir. törvényszék végzése e részben nem érdemileg, hanem csupán alakilag képezi a felülvizsgálat tárgyát, s miután a kir. itélö tábla a fentiek alapján megállapította, hogy a kir. törvényszék végzésének ezen része az alaki jog szabályait lényegesen sértette, és ez által egyes személyeknek elhárithatlan, mert általuk jogorvoslattal meg nem támadható, jogsérelmet okoz-