Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

157 tanuhallgatás pedig sikeres eredményre nem vezetne, ennélfogva a ptrts. 237. §-a értelmében a kár mennyiségének beigazolására felperesnek a becslő esküt megítélni, és az ügy kimenetelét az 53 frt 10 krt meghaladó összegre nézve ettől függővé tenni kellett. A bpesti kir. itélő tábla alperes felebbezése folytán 1909 82. sz. a. következő Ítéletet hozott: Az eljáró elsőbiróságnak idézett keletű és számú Ítélete nem felebbezett részében érintetlenül, felebbezett részében pedig azon módosítással, hogy felperesnek a kereskedelmi eljárás tárgyában 1881. nov. i-én kelt igazságügyminist, rend. 25. §-a értelmében nem 15, hanem csak 3 nap alatt van joga az eskü letétele iránt jelentkezni, helybenhagyatik. Indokok : A keresk. törv. 479. §-a értelmében, ha a biztosított tárgy értéke a biztosítási szerződésben megállapittatott, a kártérítésre nézve ezen érték irányadó, mennyiben a biztosító igazolni nem képes, hogy a biztosított tárgy az esemény idejében csekélyebb értékkel bírt. Az A. alatt csatolt kötvényben nemcsak azon összeg, mely után a biztosítási díj kiszabatott, hanem a dolog természetéhez képest magának a biztosított tárgynak értéke is megállapittatott s a biztosítási dij ezen érték arányához képest lett kiszabva. Ily körülmények között a biztosítási szerződés 8. §-ának második bekezdése, mely szerint a kötvényben kitett érték a biztosított tárgy értékét nem képezné, hanem csak a dij meghatározására szolgálna, mint a keresk. törv. 479. §-ával ellentétben álló, a keresk. törv. 472. §-a értelmében hatálytalan. Ezek szerint arra nézve, hogy az A. alatt csatolt kötvény szerint biztosított tárgy csekélyebb értékkel birt mint a mennyinek erejéig biztosíttatott, a bizonyítás kétségtelenül alperest terhelte volna. De alperes ezt nem bizonyította, mert az e tekintetben felhozott egyedüli bizonyítéka a 4 7. alatti, alperes közegei által, felperes közbenjötte nélkül felvett szemlejegyzőkönyv, mint a perrendszerü bizonyíték kellékeit nélkülöző okmány alperes ellenében bizonyítékot nem képez. Nem lehetett figyelembe venni alperes azon előadását, hogy felperes 1880. máj. 15-én történt kárt követel, holott a kérdéses tüz a 2 V. alatti ügynöki jelentés és 5 7. alatti bizonyítvány szerint 1880. máj. j8-án támadt, mert eltekintve attól, hogy a szolga-