Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

48 zárva is tartotta, és a házból eltávozott, hogy a hatóság segítségét vegye igénybe. N. a két óra alatt a házban volt. A kaposvári kir. járásbíróság: M. Krisztina a N. Ferencz ügyvéden elkövetett, s a B. T. K. 323. §-ában meghatározott személyes szabadság megsértésének vétségében vétkesnek kimon • datik, s e miatt két heti fogházra ítéltetik. A bpesti kir. tábla : Megváltoztatik, E. Józsefné szül. M. Krisztina a személyes szabadság megsértésének vétsége és következményei alól felmentetik. Indokok : A gondatlanságból elkövetett cselekmény kivételével, a B. T. K. 75. §-a szerint vétséget is csak szándékosan elkövetett cselekmény képez. A polgári perrendtartás 362. §-a szerint a bérbeadó a bérbevevő ellen a bérkövetelésre nézve törvényes zálogjoggal bír, s így joga van a hátralékos bérlöt a bérleményben levő ingók elvitelében meggátolni. Jóllehet N. Ferencz bérlőnél a hátralékos lakbér a bérbeadónak adóbeli hátraléka erejéig lefoglaltatott, s így annak ingói jogszerűen visszatarthatok nem voltak; minthogy azonban a vádlott által vélt jog alapján elkövetett abbeli cselekmény, hogy a hordozkodás napján a ház kapuját két óra hosszáig elzárta, nem arra volt irányozva, hogy vádlott személyes szabadságában korlátoztassék, hanem csakis arra irányult, miszerint a vélt joga alapján a törvényes zálogjogot érvényesíthesse. Ehhez képest vádlott cselekményében hiányzik az ártani akarási szándék s így cselekménye a büntethetőség megkivántatóságával nem bír, miért is öt a személyes szabadság megsértésének vétsége alól felmenteni kellett. A kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok : A felebbezett ítélet indokaiban foglalt fejtegetés részben tarthatlan, a mennyiben a szándék (dolus) fogalmát majd a végczél minőségével (ártani akarással), majd a beszámithatóság kérdésével összetéveszti. A mit a vádlott jelen esetben tett, azt öntudatosan s határozott szándékkal tette, s azért cselekménveért a B. T. K. 75. §-a értelmében feltétlen felelős lenne, ha az a személyes szabadság ismérveit magában foglalná. Azonban nincs bebizonyítva, hogy vádlott akár a magánvádlót, akár valakit hozzátartozói közül letartóztatta, vagy személyes szabadságának gyakorlatában egyébképen gátolta volna ; sőt ellenkezőleg épen