Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

Indokok: Miután a pisztoly, melyből vádlott P. Tódorra lőtt, csak söréttel, következőleg akként volt töltve, hogy azzal való meglövés alkalmasabb volt egyszerű testi sérelemejtésre, mint halálokozásra: bebizonyitottnak nem vehető, hogy vádlott a kérdésbeni lövés által P. Tódort szándékosan megölni akarta volna. Ennélfogva pedig vádlott cselekménye szándékos ember­ölési kísérletnek minősíthető nem lévén, az egyedül azon sérelem miatt volt büntethető, melyet valóban okozott. II. 1. A beismerés nem vétethetik enyhítő körülményül akkor, midőn a vádbeli cselekmény mások jelenlétében követtetett el és a tagadás nem használt volna. 2. A feddetlen előélet nem tekinthető enyhitő körül­ménynek. (1882. augusztus 16. 398. sz. a.) Súlyos testi sértés miatt vádolt P. Kálmánt a komáromi kir. tszék a vádbeíi vétségben vétkesnek kimondván, 14 napi fogházbüntetésre Ítélte. Ez Ítéletet 5 frt pénzbüntetés hozzáadá­sával a kir. ítélő tábla is helybenhagyta. A magy. kir. Curia : Mindkét alsóbb bíróság ítélete meg­változtatik és a vádlottra kimért fogház tartama 29 napra emelte­tik, egyebekben, stb. Indokok : Vádlott a vádbeli vétséget nemcsak számos jelen­lévők láttára követte el, hanem legott le is tartóztattatott. A cse­lekmény ekkénti bebizonyítása mellett vádlottnak beismerő vallo­mása épen oly kevés nyomatékkal bir, mint esetleges tagadása a tényálladék megállapítását nem akadályozhatta volna, s azért ugyanaz enyhitő körülménynek nem fogadható el. Nem fogadható el enyhitő körülménynek továbbá az sem, hogy vádlott eddi^ még büntetve nem volt; mert azonfelül, hogy ezen kir. Curia már ismételve hangsúlyozta, miszerint a jóviselet egymagában csak kötelesség s nem jutalmazandó érdem : jelen esetben külö­nösen, midőn csupán gondatlanság eredménye s nem szándéko­san elkövetett valamely cselekmény büntetendő, a jó előéletre való hivatkozásnak teljességgel nincs semmi alapja. Ellenben a

Next

/
Oldalképek
Tartalom