Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

49 Indokok: Özv. W. Jakabné f. é. július 4-én d. u. 2 órakor Promontoron N. Lipót házában, hol a nevezett mint a háztulaj­donos anyósa velük együtt lakott, megölve találtatott; a megölés idejében a háznál csakis Sch. Mártonné, ki ugyanazon udvarban, de külön lakházban lakóként lakott és N. Ignácz, N. Lipót cselédje voltak jelen és az esetet Sch. Mártonné fedezte fel elő­ször N. Kiliánnénak azon előadással, hogy özv. W.-né egy ma­gas tetejű kalapu ember által gyilkoltatott meg az ő szobájában, ki tőle pénzt követelt, mire N. Kiliánné lármát ütve, Sch. Már­tonnéval együtt megindult a helyszínére, s midőn a lármára ösz­szegyült sok néppel odaért, özv. W.-né holttestét a présházban, a sarokban találták fel. Az erőszakos halál megállapittatván, a bűnügyi vizsgálat megindittatott s annak folytán a hullabonczo­lás is megejtetett és orvosilag megállapittatott, hogy W.-né tes­tén hat rendbeli sértés ejtetett, melyek közül négy könnyű, egy életveszélyes, egy pedig feltétlenül halálos volt és a halál köz­vetlen oka a nyaki nagyedények, idegek és a gége keresztül­metszése következtében az életre szükségeltető nemesebb életmű­vek megszakítása folytán beállott külső elvérzés volt; továbbá az eset közvetlen közelében jelen volt Sch. Mártonné és N. Ignácz vizsgálatilag kihallgattatván, miután egymástól eltérő, sőt egy­mással ellenkező s részben képtelen vallomásokat tettek, a bűnös cselekmény elkövetésének gyanúja egyenesen reájuk hárult s mint bűntettesek vétettek vizsgálat alá, és noha határozottan tagadták és tagadják a tett elkövetését, mindamellett özv. W.-né szándé­kos megölésével a következő bizonyítékok alapján határozottan terhelhetők. Ugyanis : Sch. Mártonné azon előadása, hogy W.-né az ő szobájába ment s utána azonnal egy magas tetejű kalapos, fekete ruhás egyén egy rőfnyi nagy késsel ment be s azon fenyegetéssel, hogy ha pénzét nem adja, haljon meg, a nagy kést nyakán végig rántotta, ő pedig ezen műtét alatt a szobából menekült, nemcsak azért bizonyul teljesen valótlannak és saját cselekménye elpalás­tolására koholt mesének, mert a N. 3. alatti csendbiztosi jegyző­könyv szerint három irányban még azon délután a kiküldött rendőrök, valamint N. Kiliánné kiküldött cselédjei, noha Sch. Mártonné azt állítja, hogy a gyilkost midőn N. Kiliánnéhoz Döntvénytár, uj folyam. II. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom