Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

50 indult, még a kastélv körül látta, valamint senki a nép közül a leirt személyt nem látta, sőt általában ilyes gyanús egyént sem fedezett fel ; de azért is mert képtelenség, hogy egy gyilkosságra is elhatározott rabló ne ott végezze ki áldozatát, hol egyedül találta, hol a megtámadás czélját a pénzt vagy más vagyont kereste s megtalálni hitte, hanem engedje menekülni egy más egyén lakába és a gyilkosságot egy harmadik személy jelenlétében hajtsa végre, sőt a jelen volt tanút szó nélkül engedje menekülni és mégis gvilkoljon minden haszon elérése, tehát minden indok nélkül; továbbá azért is, mert Sch.-né azt állítván, hogy a gyilkoson egy kabát volt s a kés egy rőfnyi hosszú, miként rejthette volna el a gyilkos a hosszú kést a rövid kabát alatt .J és ha özv. W.-né a gyilkos által üldöztetve ment az udvaron keresztül Sch.-né lakásába, nem e kiáltott volna segitségért, mely Sch.-nét legalább is figyelmessé tette volna, a szomszédok pedig szintén meghallották volna, de Sch.-né segélykiáltásról semmit sem szól; tekintve továbbá azt is, hogy özv. W. -né testén 6 rendbeli külön erőszaktól származott sértés van megállapítva, és Sch. Mártonné akkor, a mikor W.-né hozzá menekült, rajta még semmi sértést sem látott s szerinte a gyilkos másként nem is bántalmazta, mint hogy kését nyakán keresztül húzta vagyis a halálos sértést ejtette meg rajta ; arra nézve tehát, hogy áldozatát védelemre képtelenné tegye, sem szüksége, sem indoka nem volt ; de különben is az orvosi látlelet és vélemény igazolja, hogy W.-nén az önvédelemnek semmi jele sem találtatott ; annak megfejtése, hogy a négy könnyű és egy életveszélyes testi sértést W.-né mikor és kitől szenvedte, Sch.-né előadása mellett talány marad ; azon sértéseket az ő állítólagos gyilkosa nem ejtette és nem is ejthette. Sch. Mártonné előadja további vallomásában, hogy midőn ö a gyilkos mellől menekült, a kertbe futott, hogy N. Ignáczot, ki rendesen ott szokta déli álmát aludni, segitségre hivja, de őt ott nem találván, visszament az udvarra, a mikor W.-nét a konyha ajtajában vérében fekve találta, mire őt felfogván, az átellenben fekvő présház elé vonszolta s az ott volt füre mint puhább helyre fektette, de mivel N. akkor jött fel a présházból, W.-né lábaival kapálódzva az 5—6 lépcső mély présházba legurult. E- vallomásában először is természetellenes az, hogy Sch.-né nem az utczára