Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

15 képező malom szomszédságában van, miből kiderült, hogy I. Maxa a tett idején a tetthely közelében láttatott. I. Maxa a vizsgálat alatt beismerte, hogy R. Ankának czukrot vett ajándékul, s ennek a végtárgyaláson való visszavonása azért sem jöhet figyelembe, mert I. Maxa ezen beismerését Cs. Zefta, K. Ranka, E. Milos és I. Iva előtt is tette, mi tehát bebizonyitottnak vétetett. I. Maxa magát semmikép sem igazolhatja, hogy a tett napján délután 4 és 6 óra közt hol volt, s anyja tanúsításaként csak 6—7 óra tájt jött haza, otthon csak sietőleg a lovak után nézett, ismét elment a faluban esténkint a fiatalság részéről találkát képező úgynevezett «rogálra», hol is nyugtalan felizgatott magaviseletet tanúsított, hasra feküdt, szokása ellenére gúnyénekeket dalolt, s az ottlevöket borra hívta, a mi a jelenvoltak közt nemcsak feltűnő volt, de ettől annyira megilletődtek, hogy szétmentek ennek láttára. Ez egy más helyen tartott <(rogál»-on is ismétlődött, s I. Maxa ezen magaviselete által feltűnést okozott s gyanút táplált maga ellen. De nyugtalan gyanús magaviseletét tovább is megtartván, még az éjjel hajnal előtt K. Bera községbelijéhez ment, s tőle ál-ok alatt lovait és kocsiját kérte, de ettől tagadó választ nyert. Reggel jókor már Cs. Zefta korcsmájában jelent meg, hol a nélkül, hogy valaki őt kérdőre vonta, lelkifurdalások által unszolva, panaszra fakadt, s mondá: «tettem a mit tettem, s most azt fogják reám, én fojtottam meg a leányt", holott a leány hullája majdnem azon időben találtatott fel, midőn I. Maxa ezen nyilatkozatot tette, s igy a hír még el nem harapódzott. De ugyanezen időben keresett I. Maxa pénzt is, s eltávozott a községből s déli órákig bujdosott. A falun kívül találkozott a ' rétre kimenő I. Gyokával is és ennek körülményesen bevallotta, hogy a tettet elkövette, t. i. hogy R. Ankát I. György malmában megfojtá. Ezen körülményt 1. Maxa ugyan tagadja, de I. Gyoka hit alatt tett vallomása azon mellékkörülmény által is igazoltatik, hogy I. Maxa a találkozást I. Gyokával, s hogy ez ügyről köztük beszéd volt, maga is bevallja. Azon további állítása pedig, hogy I. Gyoka mondotta volna neki, hogy őt e végett keresik, egyrészt I. Gyoka kifogástalan vallomása, másrészt azon körülmény által nyer czáfolatot, hogy a találkozás is még oly időben volt, a midőn a történt dolog köztudomású nem lehetett. Hogy