Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

lég Nem volt elfogadható különösen a kir. itélö táblának a btk. 308. §-ára alapított minősítése. Ugyanis ezen szakasz csak akkor nyerhet alkalmazást, midőn ki nem tudható, vajon a többek bántalmazásából származott halálos sértést ki, vagy kik okozták ? A fenforgó cselekménynél azonban tudatik, hogy a halálos sértést a két vádlott együtt és közösen követte el ; midőn tehát mindegyik vádlott bántalmazásainak oka a bekövetkezett teljes eredmény, a btk. 70. § ának intézkedéséhez képest vádlottak tettestársaknak tekintendők. A cselekmény minősítése után azon kérdés döntendő el : vajon nem nyerhet-e alkalmazást a btk. 281. §-a ? D. Ferencz vádlott, mint már felemlittetett, az elhalt ellen a bántalmazás hosszú sorát követte el, a fenyegető szavaktól a tettlegesség terére lépvén és megszakítások után ezt fokozódva és veszélyesb mérvben — szünetelés után — ujolag folytatván, ez hosszabb időre is nyúlván, erre a vádlottra nézve ki van zárva az idézett szakasz alkalmazhatósága. Másként áll a dolog D. Pál másodrendű vádlottra vonatkozólag. Ugyanis ezen vádlott csak akkor hivatottt testvére által, midőn elsőrendű vádlott megsebesítve volt s a szerencsétlen esemény már vége felé járt. D. Pál csak akkor lépett fel FI. Ferencz személye ellen tettlegesen, midőn elsőrendű vádlott a sértettet vasvillával meghajitván, a megtámadott menekülésének kivihetése végett a forgó pisztolyát elsütötte s ezzel másodrendű vádlotton könnyű testi sértést ejtett. Ezen vádlott tehát a sérülés következtében erős felindulásba jővén, midőn ily állapotban az ölést rögtön végrehajtotta, cselekménye a btk. 281. §-ának első bekezdése alá sorolandó enyhébb intézkedés alá esik. A kegyetlenség, melylyel a cselekmény elkövettetett, és a tevékenység, mely vádlottak által kifejtetett, indokolja a kiszabott büntetés tartamát.