Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

*39 közül egyedül életben levő U. Jakab tanú vallomásával, továbbá B. Sándor és R. Lipótnak hit felajánlása mellett kiállított és aláírására nézve nem tagadott és ezeknek halálával hitelesítettnek veendő F. alatt hivatkozott bizonyítványon felül még D. Istvánnak, mint a végrendelkezésnél szintén jelen volt tanúnak vallomásával is bizonyította. Mindezen alperesi bizonyítékokat pedig felperes sem ellenbizonyítékokkal, sem azon puszta állításával, hogy az örökhagyó végrendelkezési képességgel nem bírt az F. alatti bizonyítvány tartalma ellenében, mely szerint az örökhagyó ép elmével és érthetően végakaratát kinyilvánította, meg nem gyengítette; mert azon körülmény, hogy az örökhagyó 1858-iki június 23-án 3616. sz. a. kelt végzéssel mint kába, gondnokság alá helyeztetett, ki nem zárja azt, hogy a korábban tett végrendelkezéskor az örökhagyó az F. alatti bizonyítvány szerint ép elmével nem birt, és mert ily körülmények között a kiállítóknak részint halálával, részint az életben levő U. Jakab tanú vallomása ellenében azt, hogy az örökhagyó végrendelkezési képességgel csakugyan nem birt, felperes tartozott volna perrendszerüen bizonyítani, de bizonyítani meg sem kisérlett. A perköltségre nézve helybenhagyandó volt az első bíróság ítélete, mert felperes teljesen pervesztessé lett, oly körülmények pedig, melyek a prdts. 251-ik §-ától való eltérést indokolnák, fen nem forognak. Felperesnek felebbezése folytán a magyar kir. Curia.1882. május 3-án 9988. sz. a. következő ítéletet hozott : Az alsóbirósági ítéletek megváltoztatásával felperes királyi kincstár örökösödési és tulajdoni joga az 1859. évi január 5-én meghalt özvegy P2. Gáborné, született H. Teréziának szállományt képező hagyatékára, jelesen a nagy-azari 3. és 209. számú telekjegyzőkönyvekben s a pelejtei 69-ik számú telekjegyzőkönyvekben foglalt ingatlanokból a nevezett örökhagyó hagyatékát illető jutalékra továbbá az eladott E-féle kassai ház vételára hatodrészére vagyis 761 frt 70 krra, s végre a hagyatéknak 1860. évi május hó i-étől befolyt jövedelmeire megállapíttatik, alperesek pedig öröklési igényeikkel elutasittatnak. Indokok : A felperes kincstárnak szállomány czimén támasztott keresete ellenében elsőrendű alperes az ő öröklési igényét