Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

102 lövés alig két lépésnyi távolságból tétetett, hogy tehát ennek komolyabb következése nem lett, ez nem vádlott akarata kifolyásának, hanem a puszta véletlennek és igy vádlott akaratán kivül eső körülménynek tulajdonítandó. Ennélfogva a cselekmény minősége nem a tényleg bekövetkezett eredményből, hanem azon a szándékosan megkezdett, de a tettes akaratán kivül álló körülmény következtében a rendesen maga után vonni szokott eredményt nem eredményezett büntetendő cselekménynek minősítési alapul való elfogadása szerint volt megállapítandó. És bár vádlott ellenében a kir. ügyészség által indítványba tett azon vád, hogy sértettnek életét kioltani szándéka lett volna és igy a szándékos emberölés nem állapitható is meg, de arra nézve, hogy a nem véletlenségből ejtett és a vizsgálat adatai által bebizonyított körülmények között történt lövés által vádlott a súlyos és pedig a büntettet képező súlyos testi sértés ejtésére irányzott akarat megvolt : bebizonyitottnak volt veendő és ennélfogva vádlott a súlyos testi sértésnek kísérletében volt bűnösnek kimondandó. 46. 1. Azon cseléd, ki gazdája adósaitól ennek nevében, de megbizása nélkül pénzt vesz fel és azt eltulajdonítja : csalást és nem sikkasztást követ el. 2. Ha valaki több izben ugyanazon helyen egyforma tárgyakat lop és akarati elhatározása minden cselekménynél külön keletkezett, annyi lopás állapitandó meg, a hányszor eltulajdonítás történt. (1882. február 2. 203. sz. a.) D. Gyula kocsis gazdájától, D. Manótól három izben öszszesen 41 darab zsákot tulajdonított el, darabját 24 krért D. Károlynak eladta, a kapott összeget saját czéljaira fordította. Ezenkívül egy zsákot tarhonyával töltött meg, ezt elrejtette azon szándékból, hogy alkalmas pillanatban hazulról elszállítani és eladni fogja. Ugyancsak D. Gyula elment gazdája adósaihoz és azokat ennek nevében felszólította, hogy kötelezettségüknek tegyenek eleget. D. Gyula ily módon gazdája megbizása nélkül 15 frtot hajtott be és azt saját czéljaira fordította. A budapesti kir. törvényszék : D. Gyula a 333. §-ba ütköző