Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

99 tetni, hogy az összes ingó s ingatlan javakat, haszonélvezetének, illetőleg a végrendeletben kijelölt életjáradéknak biztositása mellett, természetben s tehermentesen adja át, s hogy a javak biztosítására s kezelésére közülök kirendelendő gondnok gondnoksága melleit a rongálástól s terheléstől eltiltandó alperes a terheket a jószág jövedelmeiből törlessze ; s felperesek az ingatlanokat tulajdonjogilag nevükre irathassák. Mivel azonban örökhagyó S. Mátyás ü. végrendeletében akkép intézkedett, hogy az összes javakat özvegye kezelje s haszonélvezze, s ezen haszonélvezete a végrendeletben kiszabott életjárádékra csak azon esetre szoríttatott ha örökhagyó fia Mátyás, egyedüli lemenő ágbeli örököse nagykorúságát elérné vagy házasságra lépne: ennélfogva felperesekre a hagyaték csakis emiitett örökösnek s az özvegynek elhunytával szállandván, tekintettel arra, ho«y azon örökös időközben elhalt: felpereseknek örökségi joga a hagyatékhoz megállapitandó volt, ellenben a végrendelet értelmében a tulajdonjog részükre csak azon korlátozással volt megítélhető, hogy az összes hagyatékot az özvegy élte fogytáig birtokolhassa, haszonélvezhesse s kezelhesse. Mivel pedig felperesek azt, hogy az özveg\ hozományát kielégítették volna, nem is állítják; és mivel kölcsönös beismerésként a zsombolyai ház s házhely tulajdonilag néhai S. Mátyás nevére nincs telekkönvvezve : ezen ingatlanok, s az ingók kiszolgáltatása iránti kereseteikkel felperesek elutasitandók voltak, valamint az özvegyi haszonélvezet korlátozása s a gondnoki kezelés irántival is, miután az özvegy elhaltával öröködésre hivatott felperesek arra a végrendeletben nem lettek feljogosítva. A királyi tábla 1878. november 25-én 35961. sz. a. az ingatlanok haszonvételére ugy a ház s házhelyre vonatkozólag a tszék ítéletét indokaiból helybenhagyta. És miután örökhagyó az ingóságokról éppen ugy rendelkezett mint az ingatlanokról, amazok tulajdona is csak az özvegy életfogytiglani haszonvétele mellett volt felpereseknek odaítélhető, miután a kiskorú örökös időközben elhalt. Mivel azonban alperes világos kérelme ellenére az első bíróság a hagyatéki terhek iránt nem intézkedett ; az, e részben póthatározat hozatalára utasíttatott. 7*