Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)
u kifizetni késznek nyilatkozik, tekintve azonban, hogy felperesek u per során azt, hogy az általuk K. (hótartó) Ferencztől megvett birtokrészt alperesnek eladták, és hogy az eladott birtokrész még az ő nevükre sem telekkönyveztetett, sőt hogy az eladás tárgyát képező birtokrészt tisztázni kötelesek, és hogy e végből a kellő lépések általuk meg is kezdettek, nyíltan beismerik, azt pedig hogy a keresetbe vett összeg az eladott birtokrész vételára, nem kifogásolják, mindezeknelfogva felpereseket időelötti keresetükkel ezúttal elutasítani kellett. Felperesek végiratában foglalt abbeli állítás, hogy az általuk eladott birtokrész tagosítás alkalmával alperes birtokához csatoltatott, és hogy tagosításkor alperesnek ki is adatott, alperesi tagadás ellenében figyelembe nem vétethetett. A perköltségek, minthogy felperesek keresetükkel nem véglegesen utasíttattak el, kölcsönösen megszüntetendők voltak. Felpereseknek felebbezése folytán a kir. tábla következő ítéletet hozott: A kir. tszék Ítélete megváltoztatik, köteleztetvén alpe res 420 frt tőkét, kamatait s a perköltséget felperesnek megfizetni. Indokok: Alperes a per során beismerte, hogy felperesektől a szóban levő erdőrészt örökáron megvette, hogy az A. alatti kötelező okiratot aláirta, és hogy az abban kitüntetett 420 frt vételárt képez. Ennek ellenében alperesnek abbeli védekezése, miszerint a kérdéses ingatlan nekie még át nem adatván, a vételár kifizetése az ellenimtilag felhozott feltételhez lett volna kötve, mint alap nélkül szűkölködő, figyelembe nem vétethetett, azért mert az A. alatti valódiság tekintetében nem kifogásolt okirat szerint a fizetés alperes által a kitűzött határnapra feltétlenül köteleztetett nemcsak, hanem a válaszhoz C. alatt csatolt s alperes által viszonválaszilag nem kifogásolt k'vélben alperes a tartozásnak fenállását ismételve beismervén, ugyanannak kifizetésére egyedül halasztást kért, minthogy pedig ezen bizonyítékok még K. Andor és R. Bernát tanuknak hit alatti vallomásaikkal is nagyrészben támogattatnak, a járási szolgabíró s a község által kiállított s a végirathoz Q. alatt csatolt bizonyítvány, valamint a tagositási ügyben működött, mérnök által 1 B. alatt kiállított bizonyítvány szerint a kérdéses birtok alperesnek a tagosítás alkalmával immár tényleg át is adatott, sőt 2 B. szerint ezen birtok után járó adó is alperes által fizettetik, annálfogva alperesnek kifogásait mellőzni, s ugyanazt a kereseti tőkében, annak késedelmi kamataiban s okozott perköltségekben marasztalni kellett. Alperesnek felebbezése folytán a legfőbb ítélőszék 1881. évi július 4. 2077. sz. a. kővetkező ítéletet hozott:
