Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

15 illetőségük alá tartozó keresetek alapját tevő okiratok értelmét a kereset tárgyához alkalraazottan birálat alá venni és a felhozott bizo­nyítékokhoz képest eldönteni, hogy az okirat tartalma és a felhozott bizonyítékok szerint a kereset jogosult-e vagy nem. Minthogy tehát a szerződés 20. pontjában a szerződésbeli kötelezettségek teljesítése végett inditandó keresetekre nézve a sommás eljárás általában kiköt­tetett, és a kikötött sommás bíróság a fölött is jogosítva van bírás­kodni, hogy a felperes által teljesíteni szorgalmazott kötelezettségek a szerződés és a felhozott bizonyitékok értelme szerint alperes bérbe­adót terhelik-e: ennélfogva az elsőbiróság helyesen állapítván meg illetőségét, e részben a panasz alaptalan. A mi az Ítélet elleni pa­naszt illeti, ezt mint alaptalant szintén el kellett veini, mert az ítélet azon kötelezettségeket, a -melyeket alperes teljesíteni tartozik, sza­batosan meghatározván, az érthető, és a mennyiben a teljesítést nem a múltra, hanem a hátralevő bérleti 2 óv tartamára rendeli el, az ezentuli teljesítés lehetséges is ; és e végett nem volt szükséges a fel­peres által szenvedett kárt számokkal kifejezni, minthogy felperes a per indítása, előtt szenvedett kárának megtérítését külön per útjára tartván fen, az ítélet tárgyát épen ugy nem képezte, mint a per folyama alatt szenvedett kár megtérítése nem képezi és igy ezek sze­rint annak esete, hogy a felperes által szenvedett kár számokkal kifejezetten meghatároztassék, csak akkor fog bekövetkezni, ha fel­peres a jelen itélet alapján a szerződés nem teljesítése miatt támadt kárának megtérítését fogja követelni. A mi az itélet vógrehajthat­lanságát illeti, ezt alperes abból következteti, mivel az elsőbiróság 1878. január 1-től és nem az itélet jogerőre emelkedésétől számítva kötelezi alperest az Ítéletben elősorolt felperesi jogok gyakorlatának tűrésére. Ezen állítás azonban alaptalan, mert az itélet alperest 8 nap alatt kötelezi annak megengedésére és tűrésére, hogy felp. az 1881. és 1882. óv mint hátralevő bérleti 2 év tartama alatt szedhesse az Ítéletben elősorolt helypónzeket, a múltra nézve az itélet csak elvi jelentőséggel bir, és csak kártérítési kereset, nem pedig végrehajtás alapjául szolgálhat, épen ezért alaptalan a sem miségi panasz 10. pontja is, minthogy annak, hogy felperes a végrehajtás folyama alatt számithatja fel a múltra nézve kárát, helye nem lehet, de vz Ítélet­ben sem mondatik. Végre a mit alperes a szakértők kihallgatására és a tárgyalás többszöri félbeszakítására nézve felhoz, azok a prdts 97. §. szerint alaki törvénysértést nem képeznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom