Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

160 György, Schw. Ádám, a temerini iskolaalap, B. István, H. Vendel, A. János, F. Gáspár, P. Andrásné, Sz. Péter, F. József, Z. József, F. Pál, M. Bern Antal hátrányára elkövetett 19 rendbeli sikkasztás vétségeiben, a K, István ós társai, G. Károly ós H. Antal által panaszolt három rendbeli okmányhamisitás bűntetteiben, 0. Mihály kárára elkövetett a B. T. K. 403. §-ának első pontjába ütköző magánok irat ham isit ás bűntettében, a M. B. Antal részére szóló hamis bizonyítvány kiállitása által elkövetett okirathamisitás vétségében, és a V. István hátrányára elkövetett, s a B. T. K. 471. § ba ütköző hivatalos visszaélés vétségében bűnösnek, illetőleg vétkesnek mondatik ki és befogatásától, vagyis 1879. évi május hó 23-ától számítandó negyedfél évi fegyházra Ítéltetik, mely büntetésből vizsgálati fogsága által az elsőbirói ítélethozataláig egy év, öt hó és öt nap kitöltöttnek nyilvánittatik. A csalás bűntettének és vétségének vádja alól nevezett vádlott felmentetik, a Sz. János panaszára csalás vétsége, és Ei. János panaszára sikkasztás vétsége miatt vádlott ellen indított eljárás pedig, a B. T. K. életbeléptetési törvény 32. §-a 03 K. B. T. K. 31. §-a szerint közbejött elévülés folytán, megszüntettetik. Indokok: A kir. törvényszék ítélete mindenek előtt már azért is megváltoztatandó volt, mert rendelkező részében azon bűncselekményeket, melyek miatt Cs. Béla vádlottat elitélte, tüzetesen meg nem jelölte. Nevezett vádlott a terhére rótt törvénysértéseket a B. T. K. érvénybe lépte előtt követvén el, azoknak minősítésénél, a B. T. K. 2. § ához képest, a mint az egyes intézkedések vádlottra nézve előnyösebbnek mutatkoztak, részint a régibb gyakorlatot, részint a hivatkozott ujabb törvényt kellett alkalmazni. Mindazáltal vádlott azon sikkasztásai, melyeket az elsőbiróság vétségnek vett; az Ei. János kárára elkövetettnek kivételével bűntetteket képeztek volna, mert azok minden egyes esetben 5 frtot meghaladó kárral jártak, mert az illető értékeket Cs. Béla mint Temerin község fizetéses adókezelője vette kezéhez, azoknak eltulajdonítása tehát ugy a régibb joggyakorlat, mint a B. T. K. 462. §-a szerint bűntettet állapított meg. Ezen sikkasztások e helyütt csak azért minősíttettek vétségeknek, mert azokat a kir. ügyész is mint vétségeket büntettetni indítványozta, tehát e minősítést vádlott hátrányára megváltoztatni nem lehetett. A kir. törvényszék a P. Andrásné, Sz. Péter, F. József, Z. József és F. Pál hátrányára elkövetett bűncselekményekben csalást látott, mindazáltal azok sikkasztás vétségeinek nyilvánitandók voltak, mert Cs Béla az egyes összegek birtokába ravasz fondorlat és